A zsebkonzolok aranykora véget ért, a piac halott. Megölte az iPhone és az Android. S ha belegondolunk, ez így is van rendjén, elvégre ki az az ember manapság, aki úgy gondolja, hogy a százezres mobilja mellé megéri még egy százezres handheldet is venni, nem igaz? A játékok darabja tízezer forint, és nem két euró, mint az App Store-ban, meg a Playben, s ha szívesen hordunk magunknál még egy drága kütyüt, csengetve ki rá minden pénzünket, általában akkor sincs mivel játszani.
A Nintendo 3DS túl messziről jött ahhoz, hogy az európai szívek nagyot dobbanjanak érte, Vitára pedig alig jelenik meg valami. S ha mégis, azt általában PSN-re is megvehetjük. Marad tehát a mobilos játék, két évvel ezelőtt a SonyEricsson ültette telefonjának középpontjába a gaminget, az Xperia Play egyedüli fecske volt azonban az égen, folytatása vagy kihívója nem akadt egy se. Egy jó androidos játékkonzolra sokan vágynak pedig, rendes gombokkal, kellően nagy képernyővel, és masszív teljesítménnyel, még az se baj, hogy telefonálni nem lehet vele, csak játsszunk végre rendesen. Ahogy azt megérdemeljük.
A kínai JXD meghallgatta imáinkat, s elkészítette az S5100-ast. ARM Cortex A9 processzor, 512 MB memória, 5”-os multitouch kapacitív érintőképernyő, mozgásérzékelő, WiFi, HDMI kimenet, és 4.0-ás Android rendszer, mindez egy gyönyörű, Nintendo 3DS ihlette külsőbe csomagolva, álmodni se mernénk jobbat. A 105 dolláros vételár, és az ingyenes házhozszállítás pedig mindezért cserébe felér két szülinappal és egy karácsonnyal, 24000 forintért egy belépőszintű okostelefont se kapunk, nemhogy egy konzolt. 
Mr. John Cheng Hong Kongból valószínűleg milliárdos havi forgalmat bonyolít az eBay-en, ha vettél már olcsó kínai tabletet, akkor tudod, hogy rendelni ilyesmit többé nem szabad. Félve vettem hát kezembe a JXD konzolját is, legnagyobb megdöbbenésemre viszont nem kellett csalódni. A gépet kellemes tapintású, igényes műanyag borítja, a design csodaszép, a gombok strapabírónak tűnnek, egyedül a bal kar nyikorog halkan, meg maga az egész gép, ha gyűrögetni kezdjük egy kicsikét. Nem egy Apple, amit kapunk, de nem is vártunk el semmi ilyesmit - mondtuk ki halkan -, az első benyomások kellemesek voltak tehát, és ez sokat számít.
A bekapcsolás után némileg enyhülhet a lelkesedésünk. A képernyő nem hibátlan ugyanis, a fényereje gyenge, a felbontása csak 800x480, és kicsit elhajolva már a betekintés se tökéletes, ezt leszámítva viszont rossznak nem mondható. Érintésre gyorsan és pontosan reagál, a számlára visszapillantva tehát még mindig azt mondjuk, hogy magasan túlteljesíti a gép a tőle elvártakat. Egyedül a teljesítmény az, amivel nem lehetünk maradéktalanul elégedettek.
Az Angry Birds és a Bad Piggies nem meglepő módon tökéletesen fut, a Need for Speed: Shift viszont már egy kicsit röcög, ami miatt összetörve érezzük magunkat. Az Electronic Arts autós játékánál újabb és nagyobb címet nem érdemes tehát kipróbálni a konzolon, szívesen fizetnénk pedig többet azért, hogy ilyen csalódások ne érjenek. Egy kicsit jobb hardverrel tökéletes választás lenne a JXD S5110, ha mindezt, amit most láttunk, ki lehetett hozni 105 dollárból, akkor még mondjuk 50-ből elképzelni se tudom, hogy mit tudtak volna csinálni. De nem tették meg, amiért nagyon haragszom rájuk.
A menüben egyébként a szokásos Android ikonok és lehetőségek fogadnak minket. Lehet internetezni, filmet nézni, zenét hallgatni, tölthetünk le alkalmazásokat, van Facebook, Twitter, Gmail, és minden, ami egy okostelefonban is, ami a legjobb pedig, hogy tökéletesen fut rajta minden emulátor. A Gameboid a Gameboy Advance, a GBCoid a Gameboy Color, a Gearoid a SEGA Master System / Game Gear, a Gensoid a SEGA Genesis / Megadrive, a Nesoid a Nintendo, a Snesois pedig a Super Nintendo játékokat viszi hibátlanul, ha gyerekkorodban csak egy is volt nálatok otthon ezek közül, akkor tudod, mit jelent az igazi nosztalgia.
A játékélmény egyszerűen fantasztikus. A JXD S5100 konzolos kialakítása remek hangulatot képes csempészni a legegyszerűbb mobiljátékokba is, a fizikai gombok pedig működnek a legtöbb androidos címmel, illetve teljes támogatottságot élveznek az emulátoroktól is. Aladdin, Duck Tales 2, Super Mario, Kirby, The Legend of Zelda, Yoshi, Tetris 2, Sonic the Hedgehog, Super Tennis, olyan címek ezek, melyek kedvéért már megéri megvenni a gépet, s a sor kedvünk szerint bővíthető, a régi konzolok rajongótábora nem hagyja veszendőbe szállni az emlékeket.
A JXD összességében egy gyenge teljesítményű, de jól kidolgozott, és rendkívül szórakoztató játékkonzol lett. Az androidos alapok komoly hátteret biztosítanak a gépnek, a fizikai gombokat imádjuk, ám vigyázni kell a vásárlással, a gépet nem ajánljuk teljes szívből. Ha szeretnél egy okostelefonnal felérő, kiemelkedő ár-érték arányú kütyüt birtokolni, elvagy a régebbi játékokkal, és szívesen röffented be az emulátorokat, akkor azonnal nyúlj a bankkártyádért, mert az S5100-at neked csinálták. Ha viszont hardcore gamerként tartod magad számon, fontos neked a teljesítmény, és hogy minden új cím tökéletesen fusson a gépeden, akkor várd meg az utódot, nem tudjuk, hogy mikor jön, vagy hogy jön-e egyáltalán, de erre neked így nem érdemes költened. Na, melyikhez tartozol?
Kapcsolódó cikkek
Egy csomó játékoknál meg áldásos a fizikai gomb. Nemrég vettem meg a telefonra a Zenoniát 1 dollárért, hogy 3DS-re igen csak drága (7 font). De rühellem, hogy csak a kijelzőn lehet irányítani. Egy több órás rpg-nél elég kényelmetlen.
Az Ouya-t mindenki várja, mint a messiást. Hogy majd futtatja az androidos játékokat. De ezt már a kínaiak 2 éve kitalálták...
on:
Ez a cucc meg amiről szó van, erre egy psp is képes, amit szerez az ember ilyen olcsón.
A felbontáson pedig fölösleges kiakadni, hiszen ezt csak a nyomógombok miatt venné meg az ember, és a snes játékoknak nem kell akkora felbontás.
Lehet, hogy akkorák, de azok biztosan nem 15000-30000-be kerülnek.
Szerintem egy 30000ft körüli tablet bőven megéri, ha hordozható masina kell,mint egy 70-80000-es telefon. Viszont nekem is csak azért éri meg, mert viszonylag gyakran utazom, olykor 6 órát is egyhuzamban. Ha viszont ez nem így lenne, nem is vettem volna meg atabletet se, mert zenét tudok hallgatni a régi kis nokiámon, ami azt se tudja, hogy van érintős képernyő. A többire - játékra, internet... - meg ott a pc és esetleg a konzol.
Én meg ki nem adnék 10000-et egy telefonért :p. És szerintem még sokan vagyunk így.
Ahogy nem néznék filmet, nem játszanék a PSP kijelzőjénél kisebb képernyőn. Ahogy sokan mások sem.
A ps vita képernyője az 960x544 felbontású, az összes új csúcsteló ekkora méreten fullhd. Tudtommal a ps vita hdmi-t sem tartalmaz.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.