„Végy egy rettentő kopasz bácsit, adj hozzá egy csipetnyi fekete öltönyt és selyeminget, na meg persze vérvörös nyakkendőt, fűszerezd meg szabadsággal és lehetőségek egész tárházával, keverd össze és szolgáld fel azon a tálon, amin már a negyedik fogást is tálaltad, de az utolsó étel evőeszközeit kínáld fel mellé. A keveréket hagyjuk a hűtőben jövő márciusig, hogy kellően összeérjen…”
Valahogy így tudnám elképzelni az új Hitman-játék elkészítési lépéseit. Ránézésre nem lóg ki a sorból, ügyesen beilleszkedik a többi tesója mögé, és még nem is akar új babérokra törni, mint az elődje. Amit kínál, az a megszokott formula, amit a 2000-es években kezdődött széria többé-kevésbé követett is napjainkig. Természetesen ez a fajta „visszalépés” a gyökerekhez a veterán játékosoknak megdobogtatja a szívét, de vajon azon új ismerkedőknek is fel tudja kelteni az érdeklődését, akik nem játszottak az első részekkel, csak a sorozat legutóbbi darabjával, az Absolutionnel? Nos, a válasz még mindig ott lóg a levegőben (és ott is fog maradni márciusig), de a fejlesztők által közölt információmorzsák pozitív irányba billentik a mérleg nyelvét…
Ha a játékosok azt a kérdést kapják, hogy melyik volt a legjobb Hitman a sorozatban, akkor sokuk a negyedik részt, a Blood Moneyt említi. Ez a tény nem olyan meglepő, hiszen a sorozat erre a részre ért el egy olyan szintet, ami alig hagyott rossz szájízt maga után. A 2006-ban megjelent epizód rettentő sok lehetőséget biztosított a játékosnak, hogy úgy likvidálja a célpontjait, ahogy azt ő akarja. Emellett a gyönyörű grafika, a jó fizika, az élethű karaktermodellek és a kihívás egy olyan élményt adott, amiről az emberek mind a mai napig beszélnek.
Cirka hat év kihagyást követően 2012-ben jelent meg a széria ötödik fejezete, az Absolution. Már a megjelenéskor nagy port kavart a videojátékok világában, és tucatnyi negatív kritika, vélemény áldozata lett. Vannak, akik imádják, vannak, akik hallani sem akarnak róla. Az IO Interactive csapata próbált újat mutatni kedvenc kopasz bérgyilkosunk főszereplésével, de a végeredmény egy középszerű maszlag lett butácska történettel, átlagos AI-val és nagyon szűk pályákkal. Személy szerint én nagyon jól elvoltam vele, de ami igaz, az igaz; ez nem egy Hitman-rész, csak egy utánzat…
A fejlesztőcsapat meghallotta a rajongók elégedetlenségét, és tett is ellene. Ennek apropójából 2014 januárjában egy levelet is írtak, amiben azt ígérték, hogy a következő Hitman-játék kevésbé lesz lineáris, és sokkal nagyobb pályákat készítenek majd. Júniusig kellett várni az első képekre és videókra, melyek láttán az emberek lecsillapodtak, és föléledt bennük a remény, hogy visszakapják szeretett vonalkódos figurájukat.
Az IO Interactive egyik munkatársa, Christian Elverdam elmondása szerint az új, egyszerűen csak Hitman címmel futó epizód a Blood Money folytatása is lehetne, de történet szempontjából az Absolution után veszi fel a fonalat. A sztoriról nem tudunk sokat, igazából semmit, az előzetesekből nem derül ki, hogy mi áll a háttérben, ki mozgatja a szálakat (már ha egyáltalán vannak szálak). Ez nagyban hajaz a negyedik rész megközelítésére, hiszen ahogy ott, úgy itt sem kifejezetten fontos a történet. A pályák elején kapunk egy kis ismertető leírást az aktuális célpontunkról, de semmi több. Innentől kezdve azt csinálsz, amit akarsz, úgy végzed el a feladatodat, ahogy azt te jónak látod. Ez gyakorlatilag pontos ellentéte az Absolutionnek, hiszen ott egy sztori kísért végig minket az egész programon.
Történet ide vagy oda, mind jól tudjuk, hogy nem is ez az elem volt a legfontosabb ebben a sorozatban, hanem a szabadságérzet. A hitmani szabadság nem egyenlő egy GTA-ban vagy egy Saints Row-ban tapasztalttal, sőt még a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain szabadságával sem azonos. Itt nem kérhetjük, hogy tegyenek le minket egy adott ponton, nem mehetünk kedvünkre a város másik végébe a következő megbízás érdekében. A Hitmannél a szabadság azt jelenti, hogy a pályán, miután megkapjuk az irányítást, arra megyünk, és úgy megyünk, ahogy akarunk. Adott egy nagy szint (például a nyáron mutogatott demó párizsi divatbemutatója), valahol ezen a területen található a célpontunk… és ennyi. Azt, hogy hol mész be egy épületbe, mikor mész be, milyen cuccokat viszel magaddal, kit ütsz le/ölsz meg, teljes mértékben rajtad áll, nincsen előre legyártott forgatókönyv. Eljátszhatod a nagyon sunnyogós, sötétben mozgó árnyék szerepét, aki csak a célpontját öli meg, senki mást, vagy akár be is törhetsz minden szobába faltörő kosként, és likvidálhatod az összes ellent, aki csak szembe jön. A döntés a tiéd…
A fent említett múzeumi divatbemutatón bemehetünk a partira a főbejáraton - a személyre szóló meghívónkat lobogtatva -, de ha nem szeretnénk túlzottan nagy feltűnést kelteni, akkor a raktár felől, vagy akár a hátsó kerten át is beosonhatunk. A játék azonnal jelez nekünk a kistérképen, ha éppen egy tiltott zónába léptünk be, itt úgy tudjuk elkerülni, hogy felfigyeljenek ránk, ha átváltjuk az uniformisunkat egy az adott helyen dolgozó ruhájára. Ekkor a vörös jelzés megszűnik, de természetesen, ha megtalálják a holttestet, rögtön gyanússá válunk. Onnantól kezdve, hogy „beépültünk” a tömegbe, több helyszín nyílik meg előttünk, de továbbra is lesznek olyan kisebb-nagyobb zugok, ahová újfent kosztümöt kell cserélnünk. A célpontjaink tenni fogják a dolgukat, amint a pálya elkezdődik. Elmennek egyet inni a bárba, kimennek vécére, beszélnek a többi karakterrel, egyszóval nem fognak egész végig egy sarokban gubbasztani, várva azt, hogy mi megjelenjünk. Emiatt csaknem mindig mozgásban kell lennünk, hogy eltervezhessük a gyilkosságot. Viszont ha zajt csapunk, az őrök felfigyelnek ránk, ha gyanúsan viselkedünk, akár még riasztanak is, és ez az egész rutin megtörik. Több testőr fog az emberünk köré gyűlni, óvatosabbak lesznek a dolgozókkal, figyelmesebbek a járókelőkkel, sőt, a célpontunk még el is mehet a pályáról, otthagyva minket egy sikertelen küldetéssel.
Az előző részekben sok játékosnak mosolyt csaltak az arcukra azon jelenetek, mikor egy őr (katona, testőr, zsoldos) szemrebbenés nélkül elsétált egy, a padlóra élesített bomba vagy egy másik karakter által elejtett fegyver mellett. Egyáltalán nem találták kicsit sem gyanúsnak őket, a mostani részben viszont figyelnünk kell ezekre. Az őrök nem fogják szó nélkül hagyni, ha egy gépfegyvert látnak a lábuk előtt. Körbenéznek, ellenőrzik a terepet, szólnak a társaiknak, és akár a küldetés végéig kereshetnek majd minket. Ez nagyban meg fogja nehezíteni a játékot, de ezzel csak még inkább életszagúbbnak fog tűnni az egész.
Minden egyes kis részletet beleszámítva (amit eddig tudunk), elmondható, hogy az új Hitman nem hoz túl sok újat a sorozatba. Megkapjuk a megszokott formulát, amit már megismertünk, csak most új köntösben tálalva. A grafika az eddig látott képsorok alapján pazarul néz ki: ha minden egyes szint ilyen változatos repertoárral és ilyen díszes, mutatós pályadizájnnal fog rendelkezni, akkor nem lesz okunk panaszkodásra e téren. Az Absolutionnel összehasonlítva minden egyes pálya legalább hatszor-hétszer nagyobb lesz, variációk egész tárházával felszerelkezve. Szándékosan nem ejtettünk még szót a gép által mozgatott karakterek (azaz az NPC-k) szerepéről: míg az előző részben átlagosan pályánként 30-40 NPC mozgott, addig jelen esetben ez a szám felment 300-ra (!). Ezeknek a karaktereknek a többségével interakcióba is léphetünk: például simán csak meghallgathatjuk, hogy mit csináltak tegnap este, hogy érzik most magukat, de akár még számunkra hasznos információknak is fültanúi lehetünk – elkotyoghatják például, hogy a célpontunk bizonyos idő múlva hol tartózkodik majd. A párizsi helyszín elején lesz egy riporternő, akit éppen egy operatőr filmez egy csatornának. Eldönthetjük, hogy végighallgatjuk a mondandóját – ő közben elárulja, hogy egy kis idő múlva ő fogja meginterjúvolni az emberünket -, vagy komor tekintettel, nemtörődöm-stílusban keresztülmehetünk rajtuk, de akár ki is kerülhetjük őket. Ha átrobogunk a felvételen, és ezzel elrontjuk azt, nagyon megorrol ránk, elkezd szitkozódni, és még a levesünkbe is beleköphet később, hiszen lehet, hogy felhívja ránk az őrök figyelmét, így oda lehet a stratégiánk is. A fejlesztők külön megemlítették, hogy javítottak a mesterséges intelligencián, így akik normálnál nehezebb fokozaton szeretnek játszani, azoknak igazán fel kell kötni a gatyát.
Annak ellenére, hogy a rajongók egy jelentős része nem szerette a 2012-es Absolutiont, az IO Interactive csapata két elemet mégis megtartott belőle, és beleépítette az új epizódba. Az egyik a sokak dolgát lényegesen megkönnyítő Instinct mód, azaz a karakterünk ösztöne. Ez a korábbi résznél újításként tűnt fel, és annyit takar, hogy egy bizonyos gomb lenyomásával a bérgyilkosunk részletesebben fogja látni egy kis ideig a környezetét; észreveszi, hogy a közelében lévő ereszcsatornán fel tud mászni, ezzel megkönnyítve az emeletre való feljutást, vagy olyan fegyvernek használható tárgyat vesz észre, amit igazából nem is látott volna „szabad szemmel”. A másik elem az online kreátorok nagy kedvence, a Contracts mód, aminek igénybevételével a játékos saját pályákat tud alkotni saját kihívási pontok alapján, és mindezt meg is tudja osztani, hogy a többi tag is ki tudja próbálni azokat. Ez a mód a játék idejét nagyban meghosszabbítja, ezzel szerezve újabbnál-újabb kihívást az emberek nagy részének a fő történetszál befejezése után is.
Az eredeti megjelenési időpont december elején lett volna, egészen pontosan 8-án, mert a fejlesztők el szerették volna kerülni a nagy játékáradatot az év végi hónapokban. Ez nem jött össze, a kiadó nem tudta volna idejében publikálni a játékot, ezért elhalasztották március 11-re. A Hitman nagy újdonsága a megjelenési formája, hiszen a Square Enix elsőként online, letölthető formátumban fogja kiadni a játékot, és csak azután érkezik a megszokott dobozos változat. Ha valaki a letöltésre szánja rá magát, akkor első körben három helyszínt kap kézhez (a már említett Párizst, az olaszországi Sapienzát és a marokkói Marrákest), ahol kereken hat küldetés és több mint 800 célpont várja majd. A fentieken kívül márciustól kezdve az elkövetkező hónapok mindegyikében érkezik majd egy-egy új helyszín - Thaiföldről, Amerikáról és Japánról tudunk eddig -, a dobozos változat már ezeket is tartalmazni fogja.
Az új Hitmant talán a múlt évben megjelent, nagy sikernek örvendő John Wick mozifilmhez tudnám leginkább hasonlítani. Ránézésre semmi újat nem hoz a szériában, de ha jobban belemélyedünk az egyes részleteibe – a pályadizájnba, a karakterekbe, a kihívásba, a repertoárba -, akkor észrevesszük, hogy az epizód mögött nagy munka folyt (folyik), hogy olyan legyen, amilyen. Biztosra veszem, hogy a rajongók a megjelenés napjáig tűkön ülnek majd, és sok másik játékos szeme is felcsillant egy-egy tulajdonság, vagy videó láttán. Az IO Interactive tanult a hibáiból, és annak ellenére, hogy van ebben a részben is újítás, maradtak két lábon a talajon, és nem próbálkoztak másmilyen játékmenetet lenyomni a játékosok torkán.
„…A hűtőből kivéve azonnal fogyasztható, a tálalás mellé javasolt egy üveg vörösbor, négyféle különböző méreggel keverve. Hölgyek, urak! A bevált recept alapján; Hitman ala Blood Money folytatás. Jó étvágyat kívánok!”
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.