Goat of Duty bétateszt

A Goat of Duty a bejelentése óta nem árul zsákbamacskát, hiszen pontosan azt nyújtja, amit a Wipeout előtt tisztelgő Redoutot is készítő olasz 34BigThings az előzetesekben belengetett. Vegytiszta, mindenféle sallangtól mentes multiplayer-akciót, ahol nem a perkek és karakterosztályok képességei határozzák meg az élményt. Itt nincs mellébeszélés, csakis rajtad áll, hogyan végzel az egyes körök végén a tabellán. A 34BigThings pedig mindent megad ahhoz, hogy ezt a mostanra őskori aréna shooter élményt hiánytalanul újra átélhesd. Ismerős, de klasszikus fegyverek újragondolásai, nosztalgikus játékmódok, alapvetően jól megtervezett helyszínek és a Goat Simulatorból átemelt humor várja a kíváncsi szempárokat. Az összkép persze meg sem közelíti a Quake vagy az Unreal Tournament vérpezsdítő küzdelmeit, de a Goat of Duty nem is akar a történelemkönyvek legendáival versenybe szállni, vagy a spanyolviaszt újra feltalálni. Cserébe viszont tűpontosan hozza vissza a nosztalgiát, csak mindezt kecskékkel teszi.

Ebben fontos szerepet játszanak a helyszínek, amelyekből a korai hozzáférésű változatban jelenleg hat darab próbálható ki, viszont ezek mindegyike pontosan úgy lett kialakítva, hogy tökéletesen kiszolgálják az egyes játékmódokat. Méretük a Quake-ből ismert arénákéval vetekszik, felépítésükben pedig igyekeznek egy-egy gócpontra összpontosítani a küzdelmeket. Van az egészben egyfajta területvédés is, hiszen ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, nem árt, ha mi felügyeljük azokat a pályarészeket, ahol időről időre életerőcsomagot tudunk felszedni, vagy éppen a számunkra hatékonyabb fegyvert tudjuk megszerezni. A térképek egy része vertikális kialakítású, de ezeknek van egy igen komoly Achilles-ina, mégpedig hogy nehéz a szintek között magabiztosan közlekedni.

Itt nincs rocketjump. Persze vannak ugrópadok, illetve a kecskék meglepően nagyot tudnak szökkenni a platformok között, de ettől függetlenül nem nevezném fluidnak az irányítást. Legalábbis azt a részét, ami ahhoz kell, hogy a vertikális pályák szintjei között ügyesen, taktikusan tudjunk közlekedni. A már említett gócpontok természetesen itt is megvannak, viszont az ilyen jellegű pályákon is csak akkor leszünk előnyben, ha tudjuk, hol, melyik szinten van plusz életerő vagy ütősebb fegyver. Viszont oda feljutni vagy onnan lejutni már nem egy életbiztosítás, az öngyilkosság pedig automatikusan fragvesztéssel jár.

A Goat of Duty legnagyobb gyengéje azonban mégsem ez, hanem a rendszeresen káoszba fulladó összecsapások. A 34BigThings tökéletesen emeli át a Quake és az Unreal Tournament örökségét, a küzdelmek tempóját, de valamiért a mérkőzések sokkal kaotikusabbak. Nehéz ennek az okát megfogni és megmagyarázni, de talán pont a már említett pályatervezés a ludas részben, a másik pedig a kecskék irányításából eredő fura sutaság - feltételezem, ez a Goat Simulator öröksége. Viszont ez a kaotikus játékmenet közben végtelenül szórakoztató is. Nem is tudom, mikor röhögtem hangosan ennyit játék közben. Hiába vannak itt hagyományos játékmódok, egytől egyig remekül működnek, legyen szó a Free for Allról vagy a Deathmatch és a Team Deathmatch helyi megfelelőiről, a Herd Warsról és a Gun DM-ről. Utóbbiban egyébként van egy kis csavar, mert két sikeres gyilkolás után mindig új fegyvert kapunk.

A fegyverekben egyébként nincsenek drasztikus újdonságok, igazából eléggé a hagyományos vonalon mozog a Goat of Duty. Kapunk rakétavetőt, gránátvetőt, egy-két futurisztikusabb fegyvert. A kedvencem az, amelyik a Gears of War legutóbbi epizódjából lett valószínűleg kölcsönvéve. A Buzzkillhez hasonló mordály itt nem fűrészeket, csak korongokat lő ki magából, de egy jól irányzott célzással tökéletes lefejezést lehet kivitelezni. A játék egyébként is bővelkedik a trancsírozós, szadista, véráztatta jelenetekben, leginkább a Fus Ro Arena játékmódnak köszönhetően.

A felhozatalban ez az egyetlen saját ötlet, de ez a legkaotikusabb, egyben legviccesebb és szórakoztatóbb játékmódja is a játéknak. Egyrészt a játékban elérhető helyszínek módosított változatain zajlanak az összecsapások és egyetlen fegyver áll a rendelkezésünkre. Ez a csúzli valami lökéshullámszerű dolgot lő ki magából, amivel le tudjuk taszítani a levegőben lebegő pályákról az ellenfeleket. A helyszínek ráadásul úgy lettek kialakítva, hogy hatalmas nagy célkeresztet ábrázoló kockákat is találunk rajtuk, amelyeknek szintén nekilökhetjük ellenfeleinket. Ezek a kockák pedig válogatott kivégzéseket takarnak.

Például amint rájuk löknek, darabokra robbanunk, esetleg halálra ráz minket az áram, vagy csak simán felöklendez minket a kockákból kiálló sok-sok tüske. Nagyon fontos, hogy a játék hevében ügyelnünk kell arra is, hogy önhibánk miatt ne essünk le a pályákról, mert az a már említett pontlevonással jár. Viszont ebben a játékmódban nagyon jól jött a Rage Quit - nem vicc, ha eldurran az agyad, azonnal ki tudsz lépni a játékból -, illetve az is, hogy egyetlen gombnyomással tudjuk tettetni, hogy meghaltunk. A taktikázásra tökéletesen alkalmas trollkodás jó néhány alkalommal kihúzott a csávából.

Technológiai oldalról semmi kiemelkedőt nem nyújt a játék. Stabilan hozta a 60-as képfrissítést, a matchmaking pedig elképesztően gyorsan talál játékosokat. Nyilván nem számíthatunk kimagasló látványra, de egy ilyen darálásnál erre nincs is szükség. Hozza a kötelezőt, azt viszont magabiztosan. És a botok elleni, gyakorló mérkőzésekbe sem lehet belekötni, tökéletes kikapcsolódást nyújt a Goat of Duty, ha a mesterséges intelligencia ellen akarunk mókázni. Kellő kihívást nyújtanak, de közben kiismerhetjük a fegyvereket, a helyszíneket. Amit még érdemes a játék kapcsán megemlíteni, hogy teljesítményünket tapasztalati pontokkal honorálja, de jelenleg csak mindenféle, természetesen teljesen elborult kosztümöket kapunk cserébe.

Mindent egybevetve, a Goat of Duty nem váltja meg a világot, viszont végtelenül szórakoztató élményt nyújt, ami két összetevőből adódik össze: egyrészt abból, hogy nem veszi magát véresen komolyan, így a beteg, de borzasztóan vicces humora nagyon jól működik. Másrészt pedig tűpontosan emeli át az aréna shooterek azon elemeit, amelyek igazán népszerűvé tették a zsánert. Sallangmentes az élmény, de ez az egész nem csak a nosztalgiázásról szól. A Goat of Duty sosem lesz eSport-cím, sőt, valószínűleg a toplistákat sem hódítja majd meg, de ha kicsit unod már a túlgondolt, online-központú shootereket és valami nyers, egyszerű lövöldözős élményre vágysz, akkor adj neki egy esélyt, akár már most, mert a korai hozzáférés ellenére nagyon kompakt élményt kapsz.

A Goat of Duty korai hozzáférésű változata jelenleg csak PC-n, a Steamen keresztül próbálható ki.