A brit Media Molecule játékai sosem voltak híján egyedi ötleteknek, és igazából egyik munkájuk sem skatulyázható be valamelyik hagyományos stílusba. A LittleBigPlanet például első ránézésre egy szimpla platformernek tűnik, de a részletes szerkesztő- és a közösségi funkciónak hála olyan pályákat is létrehoztak a felhasználók, amikre talán maguk a fejlesztők sem számítottak. Játékaikban mindig is fontos szerepet kapott az alkotás, így a játékosok mindig lehetőséget kaptak arra, hogy megvalósítsák ötleteiket.
A Dreams a Media Molecule ezen felfogásának a kiteljesedése, egy olyan játék, aminek középpontjába abszolút a kreativitás került. Felszámolták azt a műfaji keretet, ami a LittleBigPlanet esetében korlátozta az alkotás szabadságát, így ezúttal már szinte tényleg bármilyen ötletünket megvalósíthatjuk. Ha játékkészítésre adnánk a fejünket, akkor kreálhatunk FPS-t, platformert, point and click kalandjátékot, de elszöszölhetünk egy szimpla karaktermodell vagy helyszín megalkotásával is. Emellett rendezhetünk saját animációs filmet, festhetünk, alkothatunk programokat, a lehetőségek száma tényleg végtelen. Igazából már azon is vitatkozni lehetne, hogy játék-e egyáltalán a Dreams, mert inkább hívnám egyfajta szórakoztató eszköznek, semmint klasszikus játékszoftvernek.
Az alkotói szabadságnak azonban ára van: nem lehetett egy szimpla pályaszerkesztővel megúszni a dolgot, muszáj volt komolyabb eszközöket a játékosok kezébe adni, hogy tényleg csak a képzeletük szabjon határt az ötleteink megvalósításában. A Dreams azonban kiválóan veszi ezt az akadályt, és nem csak hogy összetett és ízléses szerkesztőt kapott, de a kezeléséhez is rengeteg kapaszkodót adtak a fejlesztők.
Már azzal is hosszú ideig el lehet lenni, hogy teljesítjük az oktatómód küldetéseit, ugyanis a fejlesztők semmit sem bíztak a véletlenre, és minden alkotóeszköz működését részletesen elmagyarázzák a játékosnak. Sok játék tutorialrészével ellentétben azonban a Dreamsben mindezt sikerült szórakoztató módon tálalni, és játszva ismerkedhetünk meg a szerkesztő működésével. Ez hatalmas teljesítmény, ugyanis nem vicceltem, amikor azt írtam, hogy a készítők komoly eszközöket biztosítottak az alkotók számára. Az oktatómód nem csak a játék kezelését, hanem a programozás és a játékfejlesztés alapjait tanítja meg játékosan a felhasználónak, ezt pedig úgy előadni, hogy egy átlag játékos számára is szórakoztató és érdekes legyen, mindenképpen megsüvegelendő eredmény.
A Dreams tartalma két részre osztható: az egyik oldalon ott van a már említett szerkesztő az oktatómóddal, a másik fele a játéknak pedig lehetőséget biztosít, hogy megismerjük más felhasználók munkáit. Ezt egy színes-neonos ízléses menü foglalja össze, amit nagyrészt a kontroller mozgásérzékelőjével vagy értelemszerűen a Move-val irányíthatunk. Itt nem csak böngészhetünk és kereshetünk mások alkotásai között, hanem azonnal véleményezhetjük is azokat. A kiváló grafikus motornak hála a böngészés gyors és gördülékeny, ráadásul meghökkentő módon a különféle játékosok által készített produktumok elindítása sem tart pár másodpercnél tovább - még akkor sem, ha egy komplett nyitott világot kell betölteni.
Érdemes kiemelni, hogy a böngésző felülete folyamatosan változik, mint valamilyen közösségi oldal, így arra biztatja a játékost, hogy gyakran térjen vissza szétnézni az új munkák között. Találhatunk kifejezetten nekünk ajánlott alkotásokat, de természetesen stílus és népszerűség szerint is rendezhetjük őket. A Media Molecule munkatársai még külön szavazásos díjkiosztókat is szerveznek, hogy versenyeztessék a munkákat, így egyelőre úgy tűnik, hogy tényleg mindent beleadnak, hogy életben tartsák a Dreams közösségi felületét.
A Media Molecule tagjai annak érdekében, hogy megmutassák mire is képes a Dreams motorja, készítettek pár egyszerűbb játékot, melyekre mindenképpen érdemes ránézni. Ezek közül a legnagyobb volumenű az Art’s Dreamre hallgató alig kétórás, de annál töményebb történet-orientált minijáték-gyűjtemény. Én csak valamilyen egyszerű ízelítőre vagy demóféleségre számítottam, de a fejlesztőcsapat túlszárnyalta az elképzeléseimet, az Art’s Dream bizony akár külön játékként is megállná a helyét.
Főhősünk a zenész Art, aki önbizalom hiányban szenvedve elhagyja zenekarát és barátait, így önsajnáltatva tengődik a saját maga által kreált válságban. Feladatunk az lesz, hogy a kissé elvont álmain keresztül visszatereljük őt a helyes útra, és újra összehozzuk a zenekart. A történet musicalesen egyszerű és bájos, teli jól megírt karakterekkel és stílusos átvezetőkkel. A téma miatt a zene fontos szerepet kapott, így a soundtrack is kiválóra sikerült.
Mivel egy álmokkal teli, elvont világban kalandozunk, így a fejlesztőknek lehetőségük volt picit szabadon engedni a fantáziájukat, ennek köszönhetően pedig a különféle játszható jelenetek is látványosak és változatosak. Hogy a csapat megmutathassa, mire képes a Dreams motorja, több játékstílust is kipróbálhatunk az Art’s Dream alatt, így többek között point and click kalandokba, árkádos autósüldözésbe vagy éppen egy fantasy platformbe is belekóstolhatunk a történet során. Egyetlen negatívumként azt tudnám felhozni, hogy a kétórás műsoridő ellenére is meglepően sok buggal vagy éppen játékmechanikai problémával találkoztam. Az ugrándozás néha idegőrlően pontatlan volt, máskor meg valamilyen beakadó tereptárgy vagy éppen nem észlelt gomblenyomás miatt kellett újrakezdenem egy-egy szakaszt.
Ettől függetlenül én mindenképpen ajánlom, hogy kezdjétek az Art’s Dreammel a dreamses pályafutásotokat, ugyanis egyrészt tényleg megmutatja, hogy mi mindenre képes a játék motorja, másrészt pedig egy bájos és egyedi élménnyel is gazdagodtok. Egy picit sajnáltam, hogy mindössze egy ilyen nagyobb volumenű „kampány” került be az alapfelhozatalba, szívesen megnéztem volna még, hogy mire képesek a Media Molecule-nál.
Nagyon nehéz beszélni a Dreamsről technikai szempontból, ugyanis a grafika minősége nagyban függ attól, hogy éppen milyen játékon belüli játékot próbálunk. Ha az Art’s Dreamet vesszük alapul, amit teljes egészében a felhasználóknak is elérhető szerkesztővel csináltak a fejlesztők, akkor kijelenthetjük, hogy elképesztően látványos tud lenni a Dreams, ha jó kezekbe kerül.
Egy ideig azt gondoltam, hogy a Minecrafthoz hasonlóan a Dreamsnek is van egy saját, mással össze nem téveszthető stílusa, és csak azon belül lehet alkotni. Amikor azonban megláttam, hogy Star Warsból ismerős droidokat, vagy komplett Fallout 4-es pályarészeket modelleznek le úgy a játékosok, hogy simán össze lehet őket téveszteni az eredetivel, akkor rájöttem, hogy itt sokkal többről van szó. A Dreams alig pár hete jelent meg, de már most elképesztő művek születtek, el sem tudom képzelni, hogy mi lesz itt egy év múlva. A Media Molecule szerkesztőjével egyelőre csak a felszínt kapargatják még az ügyesebb játékosok is, de az már látszik, hogy hihetetlen lehetőségek rejlenek benne.
Hogy kinek ajánlanám a Dreamst? Mondhatnám, hogy bárkinek, mert egy nagyon sokrétű játékról/programról beszélünk, de kell egy bizonyos szintű kreativitás, alkotói készség és kitartás ahhoz, hogy teljes mértékben ki tudjuk használni a Dreams által nyújtott lehetőségeket. Megköveteli a játékos figyelmét, nem lehet csak úgy lehuppanni és kikapcsolt aggyal eltölteni előtte pár órát. Bár az Art’s Dream története kifejezetten szórakoztató és emlékezetes, de emellett nagyon-nagyon rövid is, a közösségi tér pedig egyelőre még épülőben van. Csak azért megvenni a játékot, hogy mások munkáit próbálgassuk, egyelőre nem éri még a nyomott árcédula ellenére sem, így azt mondom, csak akkor nevezz be a Dreamsbe, ha tényleg érdekel maga az alkotás is. Mert ehhez minden eszközt és segítséget megadnak a Media Molecule munkatársai, játékot készíteni pedig talán sehol sem tudsz ilyen egyszerűen.
A Dreams kizárólag PS4-re jelent meg, mi az alapgépen teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Az érdekelne,hogy a mozgásérzékelős irányítás olyasmi,mint az infamous second son-ban a graffitizsésnél volt?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.