A Persona 4 eredetileg 2008-ban jelent meg PlayStation 2-re az Atlus Persona-sorozatának ötödik részeként. A játék kritikai és közönségsiker lett (még ha viszonylag szűkebb rétegnek is szólt), a JRPG-k legnagyszerűbb címei között emlegetik. Ha valami jó, ahhoz kár hozzányúlni, de egy kicsit mindig lehet még profitálni belőle, így 2012-ben megjelent a játék PS Vitás átirata, a Persona 4 Golden is.
Ez a változat új szereplőket adott a játékhoz, új lehetséges befejezést, kozmetikai kiegészítőket, nehézségi szinteket és hasonlókat. Alapjaiban nem írták újra, csupán kiegészítették, kicsinosítgatták az eredetit. Újabb nyolc évvel később ez a verzió jutott el végre PC-re is, másodikként a szériából az első epizódnak számító Megami Ibunroku Persona után. A változások ezúttal már szinte csak a grafikát érintik: 4K-ra felhúzott, nagy képernyőket támogató látvány, amit valamennyire feljavítottak, de választható nyelv és feliratozás is fért még bele.
Ha annyi a kérdés, hogy miként is sikerült a port, akkor rövidre zárhatjuk ezt a tesztet. A Persona 4 Golden PC-s változata megtartott mindent, amitől szerethető az eredeti játék. Kijavítottak néhány hibát, a bármikor változtatható nehézségnek hála mindenki a neki tetsző kihívásként élheti meg, a teljesítményvadászok idejét pedig a Steam-achievementek köthetik le. Arra azért ne számítsunk, hogy „mai játékot” kapunk a port képében, a grafikán még így is meglátszik, hogy nem mostanság készült, és az irányítás is kicsit szögletes lett – a karakterünk néha természetellenesen gyorsan mozog, a forgás pedig kicsit lassúra sikeredett. Ezek azonban semennyivel nem csorbítják a Persona 4 Golden élvezeti értékét, a varázsa érintetlen.
Ha nem álltál meg itt, felteszem, azért, mert nem ismered a játékot, vagy hallottál róla, de nem tudod eldönteni, játssz-e vele. A Persona 4 Goldent viszonylag nehéz lenne egyetlen zsánerbe szorítani: vannak benne szerepjátékos elemek, dungeon crawling és körökre osztott, taktikus harc, ugyanakkor épp ekkora szerepet kap a visual novelekre jellemző történetmesélés és a barátkozás is. Ebben a játékban nem csak szerencsesütis bölcsesség, hogy nincs hatalmasabb a barátságnál, ugyanis mindegy, mennyit harcolunk, ha nem veszünk részt a játék otthonát adó kisváros életében, akkor az erőnk nem teljesedik ki igazán.
A történet Inaba vidéki kisvárosában veszi kezdetét, ahová a főszereplő cserediákként érkezik egy évre. A városhoz szokott kamaszfiú élete legnagyobb kalandjába botlik: sorozatgyilkos garázdálkodik az időnként rejtélyes ködbe burkolódzó településen, és a főhős az egyetlen, aki megállíthatja. Ő ugyanis különleges adottsággal rendelkezik: úgynevezett personákat képes életre hívni, afféle szellemlényeket, amelyek révén felveheti a harcot a tévék képernyőjén túl létező dimenzió árnyaival.
Ez elsőre zavaros lehet, sőt talán sokadjára is – ha járatos vagy az animékben, tudod, hogy a japánok rengeteg szokatlan történetet képesek elmesélni, a legfurcsább figurákkal. A Persona 4 Goldenben sincs ez másként. Egy nagyon összetett sztorit kapunk, amely merít a középiskolai drámákból, a vígjátékokból és a krimikből is, mindezt pedig a jungiánus pszichológiával keveri. A szereplői a cselekmény során összebarátkoznak, miközben szembenéznek lényük legsötétebb részeivel, amelyet maguk előtt is letagadnának. Komoly témákkal zsonglőrködik, közben pedig olyan felemelő popzenék szólnak, hogy nem tudsz nem bólogatni rájuk.
A játék ugyanakkor türelmet is vár a játékostól, mielőtt feltárulna a maga teljességében – ha nem pörgetsz végig minden egyes beszélgetést és anime-jelenetet, akkor két óra is eltelik, mielőtt az első érdemi harccal találkoznál. Addig csak ülsz egy helyben, az ujjad már begörcsöl az Enter fölött, és hallgatod (vagy olvasod) a sok-sok párbeszédet. Hiteles szinkronmunka teszi teljessé a játékot, a japán és az angol hangok között találni is néhány nagyobb, a szakmában járatos nevet.
Amikor végre megkapod az irányítást, hirtelen olyan nyílt világ zúdul rád, amit nem sok helyen találni – amilyen tétlen voltál eddig, olyan gyorsan el tudsz veszni a rendelkezésedre álló tevékenységek között. Mindez össze van kötve egy időmenedzsment-rendszerrel is: míg sok cselekvés „ártalmatlan”, addig mások az adott napszak vagy nap végét jelentik. Az elvesztegetett lehetőségeket nem nyered vissza.
A dolgod nagyjából két részre oszlik: a való világban és a TV-n túliban is másféle feladatok és játékélmény vár. Inabában a főhőst fejlesztgetheted, miközben barátságokat kötsz a helyi tinikkel. Ezek az ismeretségek kiemelten fontosak: a harcokban használt personák erejét az úgynevezett Social Linkek, közösségi kapcsolatok határozzák meg. Minden ember, akit megismersz, a Nagy Árkánum tarottkártyáinak valamelyikét képviseli, és ha a kapcsolatotok fejlődik, az ezen szimbólumok alá tartozó personák is erősödnek.
A főhősnek öt tulajdonsága van (mint a megértés vagy a bátorság), amiket javíthatsz. Ezek révén diákmunkákra jelentkezhetsz (pénzt és további ismerősöket szerezve), mellékküldetéseket kaphatsz, vagy párbeszédopciók nyílnak meg előtted. A tudásodat az iskolában is pallérozhatod, időnként tanári keresztkérdésekre kell megfelelned – még ha rá is guglizol ezekre, néhány dolgot te magad is tanulhatsz.
A Persona 4 Golden egyik egyedi aspektusa, hogy a feladataid a naptárhoz vannak kötve, egy éved van arra, hogy a cselekmény végére érj – ez nagyjából százórányi tartalmat jelent. Az előtted álló hét időjárás-előrejelzését mindig láthatod, ezt tartsd szemmel, ugyanis a történet kulcsfontosságú eseményei esős napokon történnek, és határidőd is van rájuk. Ha nem mented meg idejében a rászorulókat, akkor vége a játéknak. Ilyenkor visszamehetsz egy hetet, hogy helyrehozd, amit az időd rossz beosztása miatt elszúrtál.
A megmentés a tévén túli dimenzióban történik. Itt kaptak helyet a dungeon crawler-elemek, ezekben fogsz harcolni. A sztori szerint minden elrabolt (és hamarosan meggyilkolt) személy ebben a világban köt ki, akit elemésztenek az árnyak és a saját sötét oldala, ha mi nem lépünk közbe. Tematikus labirintusokon kell átküzdenünk magunkat, amelyek tömve vannak furcsábbnál furcsább árnyéklényekkel.
Ha összeakadunk egy ilyennel, azonnal harci üzemmódba lépünk. A démonokkal szemben nem vagyunk egyedül, segítenek minket a barátaink, akik szintén rendelkeznek egy-egy personával. Mi magunk azonban többel is, amiket csata közben is váltogathatunk, és ez komoly fegyvertény. Minden persona és gonosz szellem másféle támadásokra képes, legyen az fizikai vagy elemi, és míg egyes típusokra érzékeny, másokkal szemben ellenálló vagy akár teljesen immúnis. Ellenfeleinket mindig szemügyre vehetjük harc közben, de fontos, hogy mindig a leghatékonyabb képességeinket használjuk, különben csak pazaroljuk az erőforrásainkat. A dungeonök többemeletesek, így botorság rögtön a földszinten ellőni az összes puskaporunk.
A harcok közben tapasztalati pontot és pénzt is szerzünk, néha egyéb, eladható vagy felhasználható holmikkal együtt. A tapasztalati pontokkal lépnek szintet a főhős és a personái, valamint a barátai is – a főhős fejlettsége adja meg, milyen erősségű personákat vagyunk képesek létrehozni. Míg a harc a dungeonökben zajlik, azokra sokféleképp felkészülhetünk.
Inabában vásárolhatunk fegyvereket és egyéb felszereléseket a kis kompániánk számára, de a Bársonyszoba nevű, terek között létező térben a personáinkkal is sáfárkodhatunk. Ezeket a szellemlényeket képesek vagyunk összekombinálni, hogy erősebb harcosokat kapjunk. Bár a dolog néha félresikerülhet, a végeredmény általában olyasmi lesz, ami ötvözi az alapját adó personák erősségét – ezt az is befolyásolja, épp milyen nap van és milyen minőségűek a barátságaink. Ismételten: nagyon fontos, hogy jó kapcsolatot ápolj a barátaiddal, és minőségi időt tölts velük. A játékban, de a való életben is, csak mondom.
Ez a rengetegféle lehetőség elsőre tuti ijesztőnek hat, és maga a játék is rossz abban, hogy elmagyarázzon mindent, szóval néhány következményt a magad kárán fogsz megtapasztalni. Szerencsére naponta többször is menthetsz (automentés nincs!), így ha nagyon elrontanál valamit, és nem akarod vállalni a hatásait, akkor csak egy-egy napszakot kell visszalépned. A sok tennivaló azonban arról is gondoskodik, hogy magadénak érezhesd a történetet. Folyton csak harcolnál? Hajrá, a legtöbb dungeon többször is bejárható, bár a jutalmak nem lesznek akkorák, mint elsőre. Barátkozni szeretnél, diákkörökbe vagy plázázni járni? Számos ismeretséget ápolhatsz. Ha a harcot nem vesszük, egy egész komoly életszimulátor van előttünk. Az élmény egyik irányba sem húz el túlságosan, az Atlus szuperül egyensúlyoz a lehetőségek között, és végig többféle utat kínál a sikerhez.
A Persona 4 Golden legnagyobb varázsa talán mégis a sztori, amit összepakoltak hozzá, illetve a szereplők, amikkel feltöltötték. Minden karakter egyedi (még ha archetipikusak is), a történet olykor humoros és jópofa, máskor elgondolkodtató. Észre sem veszed, és beszippantott – mint a főszereplőket a tévé. Játék közben repülnek az órák, a szórakozásod pedig szinte minden kiszolgálja ebben az alkotásban. Nem gond, hogy a grafika nem épp 2020-as, nem gond, hogy a popzenék olykor repetitívek tudnak lenni, az összhatás szinte tökéletes. Amúgy ha csak a történet érdekelne, animét is gyártottak belőle – az eredetiből és a Golden-verzióból is –, de az élmény egy jelentős részéről lemondasz, ha csak azt nézed meg. Bár angoltudás szigorúan kötelező hozzá.
Ha szereted a gondosan felépített szerepjátékokat, akkor a Persona 4 Golden remek választás – nyilván, ez a 2008-as eredeti érdeme főleg, de ez nem von le semmit a PC-s változatéból sem. El lehet merülni benne, mert ha nyitott vagy rá, a történet és a karakterei kiváltják azt a kíváncsiságot belőled, ami a játék folytatására űz. Ha túlélted az első órákat (kínosan kevés dolgod van), és az nem szegte a kedved, egy darabig tuti elleszel vele.
A Persona 4 Golden PS Vitára és PC-re jelent meg.
Kapcsolódó cikk
Bejelentette a Sony, hogy "sok minden" jön PC-re, felzúdulás volt és most megerősítették, hogy "nem sok minden" jön PC-re. Ne akard megváltoztatni már a történelmet, az excsajom volt olyan, hogy máshogy mondta azt, ami az elmúlt hetekben történt.
Arról viszont már lenne értelme beszélni, hogy ettől függetlenül vajon tényleg nem jönnek, vagy jönnek majd a címek.
Arról volt pl szó, hogy Bloodborne lesz, aminek sokan örültek (akár mindkét táborból is). Szerintem a Persona 5 jönni fog, valamint a Horizon 2-is (éves távlatban megjelenés után) és szerintem az anyagilag nem annyira sikeres dolgok is, mint pl a Days Gone. De amúgy is, javíts ki, ha rosszul értelmeztem, de a PS Now-n ott volt a Spiderman is pár hétre és nekem úgy tűnt, hogy az PC-n is tolható volt abban a szakaszban. De persze ez utóbbi nem 100, mert én nem fizetek elő rá, az ilyen oldalak meg sosem fogalmaznak egyértelműen játékokról, csak azt írják,, hogy 10000000 játék elérhető. No de innentől kezdve már ugyan úgy jöhetne a Pókember is PC-re, ha amúgy is lehet a Now-al tolni.
Ez csak pénz a Sony-nak, ami arra kell nekik (többek között), hogy további hasonló játékokat tudjanak gyártani. Ezért igazából ezt mindenkinek támogatnia kéne platformtól függetlenül. Az, viszont nem fog menni PC-n, hogy minden egy-két év múlva jön, de ebből nagy pénz sem lenne.
Jól érted.
Az meg külön mókás, hogy Te meg átesel a ló túloldalára, és úgy csinálsz mintha PS-en CSAK az AAA ex címekkel lehetne játszani.
És igen. Vannak. Adok egy felet belőlük, még akkor is több marad nekem és több lesz neked, mint ami most van :P
De igaz, sok értelme nincsen ennek. Pont, mint sok másnak, amibe belekezdtél.
Ellenben én 10+ éve ezen a nickneven, ezzel a reggel írogatok és ahogy azt lentebb is írtam, viselem a következményeit annak, ha szar napom van vagy épp nem úgy fogalmazom meg a dolgokat, ahogy azt kellene.
Ugyan ezzel a nicknévvel és még az avatar is ugyan ez mindenhol (csak hogy meg tudjanak jegyezni). Nem vagyok tökéletes és felőlem dumálhatsz itt, hogy én vagyok a "TheGamers" sosem éltem ezzel vissza. Elértem valamit, amire szerintem te féltékeny vagy pedig képes lettél volna te is rá, csak a sok acc gyártást és felesleges büszmeség írásokat valami olyanra kellett volna fordítani, aminek értelme is van. Egy fokkal sem vagyok különb mint más vagy akár te, csak épp azzal foglalkozom aminek haszna is van, ellenben veled. Részemről felhozhatsz itt bármit a kis ( 2017. szeptember 5.)-i accountioddal, mióta ismerlek csak ezen az oldalon volt vagy 15, amiből 10-nél te írtál rám hogy ki vagy.
Ahogy írtad fentebb is, mások vagyunk.
Én egy törekvő de büszke pöcsfej vagyok aki adja a nevét ahhoz ami a véleménye.
Te meg csak egy sokadik regelt valaki, aki pár hétig bírja csak még magának is megjátszani mennyire normális, aztán meg elgurul a gyógyszer.
Részemről téma lezárva, nagyon fenntartásokkal fogok itt kapcsolatot teremteni nehogy megint beléd-fussak és csak hónapok múlva derüljön ki, hogy megint te vagy az. Mert lassan a megjátszott accountjaidról egy egész sorozatot lehetne forgatni.
Nyilván nincs is jobb annál, mint amikor ez történik. Ezek a vitának nem nevezhető veszekedések az aktuális 1-2 résztvevőn kívül senkit nem érdekelnek és ez tény. Végül is, ha bármilyen megállaptásra (bárkiére) vég nélküli megmagyarázás következik, abban az esetben nem csak az én magyrázatom nem érdekel senkit, hanem a tiéd sem és másé sem. Főleg akkor jó ez, ha annyira más szinten van a két fél a saját tapasztalatai alapján, hogy sosem lesz vége.
És ezen a ponton szerinted, ha nem folytat valaki valamit a végtelenségig, akkor annak nincsenek tökei. Nos, én ezzel nem tudok mit kezdeni, más emberek vagyunk, máshogy látjuk.
De, hogy pont te. Nem segít a helyzeten, hogy neked sincsen más dolgod és képességed, mivel úgy látod, hogy nincsenek tökeim feleslegesen veszekedni, hogy idejössz egy újabb hülyeként veszekedni és személyeskedni.
Pont te, aki ennyi év ismeretség alatt kitette a facebook profilomat Gamekapocsra, hogy azt bizonygassa mindenkinek, hogy cigány vagyok (amikor magyar vagyok, fehér bőrrel), csak azért, mert be volt baszva és féltékeny volt valami blog miatt. Megvannak a screenek, árküldjem facebook-on? Mindig idejössz és megmagyrázhatatlanul kötözködsz, az szerintem elég szánalmas. Utána meg: ja igen, nem olvastam a nevedet, meg ebből a szempontból, meg abból a szempontból...
Az a baj, hogy nagy embernek hiszed magad és ezt már sokszor bizonyítottad. Mert te vagy a Gamers? Mert te szartad ki az informatikát és a geming-et, azt hiszed? Vagy azt, hogy a kicsinyes kötözködésed majd megváltoztat egy játékot és annak az értékelését? Az a baj, hogy hiába játszod itt az agyadat, már számtalanszor bizonyítottad, hogy nem tudsz továbblépni te sem azon, hogy nekem nem tetszik egy olyan cím, ami neked igen és egyből elkezdesz személyeskedni, mert valahogy neked mindig én kerülök a fókuszba.
Nos, ha érdekel a véleményem, akkor elolvasod, esetleg átgondolod és tudomásul veszed, vagy ha nem, akkor meg miért veszed ennyire vérre? Én az az ember vagyok, aki ugyan annyit játszott már, mint te és néha rádír face-en, hogy jól vagy-e, meggyógyultatok-e, vagy mi a helyzet?
Ha te ezt így tudod értékelni, csak azért, hogy másoknak imponálj, akkor egy igazi olcsójános vagy, aki azt hiszi magáról, hogy sztár.
Köszönöm a szerkesztés lehetőségét.
10 TloUS cikk megírásának ideje alatt simán össze tudnátok hozni, kedves szerkesztők....
Ami nekem fura, hogy mintha nem lennének tökeid. bebunkózol vagy csak burkoltan hülyézel le mindenkit aki nem ért veled egyet, aztán menekülsz más nicknév alá vagy elkezded kimagyarázni (ami végül is a kutyát sem érdekli). Ismétlem, engem nem zavar, hogy aki nincs veled egy véleményen az hülye. Inkább zavar az, hogy ennyire kislányosan intézed a dolgokat. :D
Legalább vállalnád a felelősséget.... de nem. Mondod, mondod a magadét aztán amikor sokan vannak ellened, akkor elszaladsz, elbújsz és csendbe kivárod amíg elül a por.
Volt egy srác. Úgy verekedett, hogy beszaladt a tömegbe amikor farsangi bál volt és csapott egyet, majd amikor kapta volna a párját akkor elszaladt. Majd visszajött és megint. Sosem tudtuk meg, hogy ki ő (mert sosem nyert) csak azt tudtuk meg, hogy egy igazi gyökér. (Persze ha egyszer kifeküdt volna valaki, akkor menőn levette volna a maszkot megmutatni magát, de így hogy sikerélménye sosem volt, így mindig inkognitóba maradt.)
(Nem rád értem, hanem a viselkedésre)
Viszont az is igaz, hogy jönnek egyes (multiplatform is lehet, csak ott kevesebb) játékok, kapják a 9-10 pontot, pár hónap múlva meg majdnem csak rosszakat lehet róluk olvasni a játékosoktól.
Akkor biztos az a baj a játékkal, hogy NEKEM (személy szerint) nem volt pénzem valami konzolra, vagy nem ment a kontrolleres irányítás. Nem haragszom, csak még nem találtam meg a logikát ebben a mondatban. XD
Ezt hívják úgy, hogy 9-10 pontos PS ex.
Mai napig ez végett tartogatom és néha használom az oledes ps vitát + a golden miatt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.