Gwent: The Witcher Card Game bétateszt

A kártyajátékok piacán a Hearthstone előtt is volt élet, az viszont vitathatatlan, hogy a Blizzard üdvöskéje tette igazán népszerűvé, mondhatni mainstreammé a zsánert. Nem csoda, hogy azóta az olyan csapatok is megkísérelnek szeletet szelni a tortából, mint a Bethesda vagy a CD Projekt RED: előbbi a The Elder Scrolls: Legends-dzel, utóbbi pedig a The Witcher 3 egyik legszórakoztatóbb minijátékaként bemutatott, most pedig önálló életre kelt Gwenttel, aminek javában zajlik a bétatesztje. A próbakör sajnos a korábban beharangozott, különálló sztoriszálakat bemutató kampányból nem adott ízelítőt, ellenben a cross-platform lehetőségnek köszönhetően megtapasztalhattuk, milyen az Xbox One-on vagy PC-n játszó harcostársakkal szemben megmérettetni a virtuális csatamezőn.

A CD Projekt RED a The Witcher 3-ban lefektetett alapokra építette fel kártyajátékát, így ha ott már volt szerencséd kipróbálni a Gwentet, nem lesz ismeretlen a terep számodra. De ez csak részben igaz, mert ugyan fundamentálisan nem sokat változott a játék, a készítők mégis rengeteg ponton nyúltak bele abba. A játék egy képzeletbeli csatatéren játszódik, ahol a paklid lapjain található egységek alkotják a hadsereget. A csatatér három részre oszlik fel, így adott a Melee, a Ranged és a Siege sor, a kártyáidat pedig mindig a megfelelőbe tudod csak letenni. Minden kör úgy indul, hogy a 25-40 kártyából álló kártyacsomagodból kapsz 10-et (plusz a frakciód egyedi Leader kártyáját), hogy aztán a mérkőzés kezdete előtt lecserélj három számodra nem tetszőt valami (remélhetőleg) hasznosabbra. 

Amikor ez megtörténik, akkor egy minimum kettő-, legrosszabb esetben háromfordulós összecsapásra kell számítanod. A játékban ugyanis minden egyes kör két győzelem után ér véget. Ez látszólag semmit sem határoz meg, de részben emiatt is alaposan borulnak a Hearthstone-ból áthozott "lerohanjuk a másikat" reflexek. A Gwent abban is eltér a konkurensétől, hogy itt nem adott "életerőt" kell nullára redukálni, hanem éppen ellenkezőleg, a lehető legnagyobb támadó ponttal kell rendelkeznie a lerakott kártyáidnak. Ehhez persze bevethetsz speciális kártyákat, passzív képességeket, meg egyéb trükköket is. Így a Gwent teljesen más megközelítésből igyekszik helyt állni a kártyajátékok egyre sűrűsödő piacán, miközben a Strength-pontok összeadásának és kivonásának szerepe sosem volt még ennyire fontos.

A bétateszt során egyelőre csak négy különböző frakció volt elérhető, így megismerkedhettünk a Monsters, a Northern Realms, a Skellige és a Scoia’tael lapjaival, miközben a CD Projekt RED már be is harangozta a Nilfgaard kártyáit is. Természetesen mindegyiknek vannak egyedi, passzív képességekkel felruházott lapjai, illetve olyan Leader kártyái, amelyeket az adott mérkőzések alatt csak egyszer használhatunk. A Monstersnél ez például Eredin, aki kapásból 10 támadásponttal növeli addigi pontjaink számát, míg a Skellige-nél két újabb kártyát tudunk meghívni és letenni az asztalra. A készítők emellett különbséget tesznek arany, ezüst és bronz lapok között, továbbá vannak olyan speciális lapok is, amelyekkel vagy az ellenfél támadási erejét tudjuk csökkenteni, vagy a miénket buffolni. Az aranylapokról annyit érdemes tudni, hogy gyakorlatilag sérthetetlenek, lényegében minden támadástípusnak ellenállnak, így azoknak a különböző időjárási viszonyokat megidézőknek is, amelyekkel alaposan meg lehet csapolni az ellenfél lapjainak összértékét.

A Gwent lényegében pont ezen a ponton változott rengeteget, mert amíg a The Witcher 3-ban egy statikus kártyajátékként nemigen volt ráhatásunk a mérkőzések kimenetelére (hiszen azokat a lapjárás határozta meg), addig a bétában már belekóstolhattunk, mennyire meg lehet kavarni a dolgokat, ha ügyesen használjuk ki a rendelkezésünkre álló lapokat. Ez egy egészen új dinamikát teremt, amit nem feltétlenül csak a lapjaid határoznak meg. És ez azért is fontos, mert amíg a Hearthstone-ban minden körben kapunk egy új kártyát, addig a Gwentben lényegében azzal az induló tíz darabbal kell gazdálkodnunk, amivel az első körben elkezdjük a mérkőzést, ugyanis az első kör végén csak kettő, a második végén pedig már csak egyetlen egy lapot kapunk. És itt jön be a képbe, hogy a Gwentben nem minden a másik lerohanásáról szól. A másik nagyon fontos eleme a játéknak, hogy egy kör elpasszolásának következményei vannak, ha ugyanis erre vetemedünk, akkor azzal is számolnunk kell, ha az ellenfél jobban áll, vagy éppen vannak olyan lapjai, amivel át tudja így venni a vezetést, akkor azt a kört bizony ő fogja megnyerni. Éppen ezért tudni kell, mikor érdemes feladni egy kört vagy mikor érdemes kiugrasztani a nyulat bokorból és esetleg egy blöffként bevetett passzolással rávenni az ellenfelet, hogy idő előtt megszabaduljon a legütősebb kártyáitól.

Fontos változás még, hogy a kártyákkal most már akár ki is üthetjük a másikat, az így elvesztett harcosunk pedig találóan a temetőben köt ki. Ez igazán fájdalmas tud lenni, ha egy jól végiggondolt stratégia mentén haladunk, közben pedig megfosztanak minket egy hasznos laptól. Persze lehetőségünk lesz feltámasztani őket, de ehhez arra is szükségünk van, hogy lehetőleg ne a Scorch nevű speciális kártyával üssenek ki minket, az ugyanis elég súlyos károkat tud okozni. Itt egyébként érezni, hogy kicsit még kiegyensúlyozatlan a koncepció, a speciális kártyák, kezdve a Scorch-csal, a zord időjárást megidéző lapokkal vagy egy egész sor támadó pontját megduplázó Commander's Hornnal ugyanis mindegyik frakció számára elérhetőek, ami kicsit felborítja a frakciók egyedi lapjaiból adódó egyensúlyt és taktikát. Ennek ellenére a játéknak egyértelműen van egy plusz rétege, miszerint döntéseinknek tényleg következménye van, hiszen itt sokszor akár három körön át is zajlik a küzdelem, és az első körben meghozott rossz döntésből eredő helyzetet egészen a meccs végéig visszük magunkkal, annak kiküszöbölése pedig nem olyan egyszerű feladat.

A béta közben mégis sokkal igazságosabbnak, sőt, élvezhetőbbnek éreztem a Gwentet, mint mondjuk a Hearthstone-t. Ugyan utóbbit is csak hobbijátékosként nyúztam egy ideig, de amíg ott csak elvétve volt sikerélményem, addig a Gwent megajándékoz a remény lehetőségével. Az első egy-két meccset leszámítva minden egyes küzdelem, amit vívtam, rendre irtó szoros volt, nagyon sokszor a harmadik kör legutolsó lapja döntötte el, ki fog nyerni, és arra is volt példa, hogy az ellenfél passzolt köre után egyértelmű vert helyzetből sikerült döntetlenre mentenem. Ráadásul a Gwent minden egyes mérkőzés után jutalmat oszt, akkor is, ha vereséggel zártad azt. Igaz, ezek csak apróságok, leginkább a kártyák fejlesztéséhez szükséges erőforrások, a tényleges, új lapok megszerzéséhez szükséges valuta csak szintlépéssel lesz elérhető.

A bétában jelenleg összesen 208 kártyát találunk, viszont a szintlépéses módszerrel megszerezni az úgynevezett kegeket eléggé időigényes folyamat, azok ára ugyanis 100 ore. A szintlépések viszont többfázisúak, így nem egy megnyert meccsel érjük el ezt a keretet, ami azt is jelenti, hogy ha a kegeket nyitogató trollnál szeretnénk újabb és újabb kártyákat szerezni, akkor bizony a zsebünkbe fogunk nyúlni. Jelenleg 1 keg 1,50 dollár ellenében vásárolható meg. Jól mutatja egyébként a játék gazdasági oldalának koncepcióját, hogy a már említett "apróbb jutalmak", az úgynevezett scrapek se sok mindenre elegendőek, így ha például kraftolni akarunk egy kártyát, akkor a több órányi játékkal megszerzett 150-200 scrap gyakorlatilag semmire nem lesz elég. 

Feltételezem, ez még nem a végleges üzleti modell, így talán finomítanak rajta valamit. A tapasztalatom egyelőre az, hogy a kártyák az apróbb balanszolási hibák ellenére nagyon jól ki vannak egyensúlyozva, így akkor se kerülsz hátrányba, ha nem költöd el minden megtakarításodat az összes beszerzésére. De nem csak ez az egyetlen pontja a játéknak, ahol érdemes lesz még javítani. Egyrészt a kegeket nyitogató troll egy idő után rém idegesítővé válik, másrészt sokszor nagyon nehéz különbséget tenni a bronz és aranykártyák között, így remélhetőleg az egyébként baromi jól effektezett, szinkronnal felvértezett lapok markánsabb megkülönböztetést kapnak majd a jövőben. Magában a menüben is vannak még apróbb bakik, főleg a UX az, ami egy kis finomhangolásra szorul, de ezek már csak apró szőrszálhasogatások. A Gwent összességében egy nagyon szórakoztató játék képét festette eddig le, ha tehetitek, Ti is próbáljátok ki!

A Gwent bétatesztje PC-re és Xbox One-ra érhető el jelenleg - mi a Microsoft konzolján próbáltuk ki.