De mi az a G-Sync, és miért lesz jó nekünk?

Mivel előző hasonló jellegű cikkünk, a “De mi az a Mantle, és miért lesz jó nekünk?” nagy sikert aratott, úgy gondoltuk, nem árt megemlékezni arról, hogy bizony az Nvidia is igyekszik a játékosok kedvére tenné, és nem csak az erősebb videokártyákkal. A hardcore PC-s játékosok mindig is az Nvidia legfontosabb célcsoportja volt, hiszen jellemzően a zöld cég kínált olyan erős (és az esetek többségében jelentősen túlárazott) kártyákat, melyekkel egyrészt az AMD már nem tudott versenyezni, másrészt pedig amiket pontosan ez a réteg tudott megvásárolni. Erre remek példa az ezer dolláros árcédulával piacra dobott GeForce GTX Titan, ami ugyan alapvetően nem is a játékosoknak szólt (hiszen erősen felpumpált, dupla pontosságú compute-ban büntetett), mégis nagy sikere lett a keményvonalas játékosok legfelső, sokat költeni képes rétegeiben.


Érdemes látni, hogy aki megengedhet magának drága videokártyákat és drága processzorokat, az a grafika minőségét tekintve a következő generációs konzolok fölé mehet némileg (igaz, sokszoros áron), azonban van ennél egy fontosabb tényező is. Ez pedig a képminőség, amivel még a következő generációs konzolok sem fognak tudni vetélkedni. Ma már itthon is realitás, hogy a legtöbbünk rendelkezik olyan erős PC-vel, hogy mindent 1080p-ben tudjunk futtatni, MSAA-val vagy supersamplinggal, de a nálunk szerencsésebb gazdasági helyzetben lévő országokban, ahol a hardverek árai jóval olcsóbbak, már egyáltalán nem ritka, hogy a keményvonalas játékosok az 1440p-s, vagyis a 2560x1440-es felbontású monitorokat favorizálják.

Nem kérdés, hogy aki ilyen sokat költ hardverre, az nem csak, hogy minden beállítást ultrára akar tenni, hanem a maximális képminőségre törekedik, nem szeretne recés éleket látni, és zizegést sem akar tapasztalni. Azonban akad még egy területe a képminőségnek, amire viszont eddig nem nagyon volt megoldás, bármilyen erős hardverünk is legyen. Ez pedig a monitor frissítési frekvenciája, ami továbbra is fix - a legtöbb esetben 60hz, de a fentebb is említett, nagyobb felbontású példányoknál már jellemzően 120hz vagy 144hz. A probléma, hogy renderelheti a gépünk bármilyen sebességgel az adott játékot, ha a monitor csak bizonyos időközönként frissít, akkor bizony jönnek a problémák. Ennek megoldására találták ki a V-syncet, ami a monitor képfrissítéséhez igazítja a VGA által kiszámolt képkockákat.


Ez egészen addig jó is, amíg a gépünk gyorsabban renderel, mint ahogy a monitor frissít - tehát, ha mondjuk a 60hz-es monitorunkhoz 80fps-sel fut a Battlefield 3, akkor minden fasza. Azonban, ha 60fps alá esik, akkor a monitor kénytelen megtartani az előző képkockát, ami egy parányi akadást eredményez. Éppen ezért sokan kikapcsolva tartják a V-syncet, ami viszont egy másik problémát hoz magával: elkezd szakadni, törni a kép. Érezhető tehát, mi itt a gond: megvan a hardverünk ahhoz, hogy élvezzük a legjobb grafikát, és eltüntessük a recés éleket, de még a legjobb gép is folyamatosan változó fps-sel tudja csak renderelni a játékokat (ráadásul az 1440p, vagy a 4k terjedésével nehezebb tartani a mostani hardverekkel például a fix 120, vagy 144fps-t), így a monitor jelenti ebben az egész folyamatban az utolsó szűk keresztmetszetet a tökéletes képminőség eléréséhez.

Ennek megoldására találta ki az Nvidia a G-syncet, ami egy csapásra megszünteti a monitorok fix frissítési frekvenciáját, és teljesen dinamikussá változtatja azt, így a monitor mindig pontosan akkor frissíthet, amikot a VGA elkészült egy képkockával, tehát a kettő teljesen szinkronban működhet egymással. Nem tudni, mi a G-sync felső határa, de az Nvidia egyelőre egy 144hz-es Asus monitorral demózta a cuccot, az alsó limit pedig 30hz, hiszen 30fps alatt már a játék szaggatni kezd, így ilyenkor a G-sync minden képkockát megdupláz. Az eredményt persze nem lehet látni sem videókon, sem képeken, ezt majd minden érdeklődőnek élőben kell tesztelnie, mindenesetre akik látták működés közben, arról számoltak be, hogy a végeredmény nagyon meggyőző, és tényleg eltűntet minden képhibát, ami korábban a szinkronizációs probléma miatt előjött. Tim Sweeney a legnagyobb lépésnek nevezte az SD-ről HD-re váltás után, de ott volt még az Nvidia bemutatóján Johan Andersson és John Carmack is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos volt a hardcore PC-s játékosok számára, hogy végre megszűnjenek a mikro-akadások és képtörések.


Mindezt persze nem olyan könnyű elérni, ugyanis az LCD megjelenítők nem véletlenül dolgoztak eddig fix frissítéssel, ha ettől elszakadunk, mindenféle egyéb nem kívánt hatás jöhet létre. Éppen ezért az Nvidia úgy tudta mindezt megoldani, hogy egy külön modult fejlesztett, amit aztán be lehet majd építeni az ezt támogató monitorokba, illetve természetesen maguk a gyártók is kínálnak majd olyan monitorokat, melyekbe már alapból beletették a G-sync modult - ezek a monitorok valamikor a következő hónapokban jelennek meg, és habár árat nem tudunk még, arra érdemes készülni, hogy nem lesz olcsó mulatság. Hogy mi található a modulon, azt egyelőre nem részletezte az Nvidia, de a kiadott hivatalos fényképen látszik maga a vezérlőchip, és háromszor 256MB memória. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a G-sync használatához nem csak a megfelelő monitorra lesz szükségünk, hanem legalább egy GeForce GTX 650 Ti Boost vagy annál jobb videokártyára, R331.58-as verziójú vagy újabb meghajtóra, illetve Windows 7/8-ra, valamint az egész történet kizárólag DisplayPorton keresztül működik.

Streamelés, játékfelvétel

Nem a G-synchez kapcsolódik, de érdemes legalább pár sorban megemlékezni arról is, hogy az Nvidia más területeken is igyekszik előzni. Az egyik ilyen új szolgáltatás az Nvidia Game Streaming, aminek segítségével a PC-n futtatott játékot tudjuk egy az egyben streamelni WI-FI-n keresztül a Shield kézikonzolra. Ez nyilván egy kényelmes módja lehet annak, hogy rendes PC-játékokat élvezhessünk a vécén az androidos konzol segítségével. Legalábbis más hasznát egyelőre nem látom, ezek a technológiák akkor lesznek igazán hasznosak, ha már a neten keresztül is olyan késleltetést tudunk elérni, mintha az otthoni WI-FI-re csatlakoznánk.


Ennél talán érdekesebb a Shadow Play, amivel az Nvidia a next-gen konzolok funkcionalitásának egy darabját szeretné meghonosítani PC-n is. A Shadow Play gyakorlatilag folyamatosan rögzíti játékunk közben az utolsó (maximum) 20 percet a merevlemezünkre. Azonban alapvetően ez csak bufferként működik, tehát a program magától nem menti ezt le, és nem tölti meg feleslegesen a vinyónkat, hacsak nem nyomjuk meg az ALT+F10 billentyűkombinációt. A Shadow Play tehát lehetőséget ad arra, hogy ha valami nagyon látványos dolgot csináltunk, akkor egy gombnyomással lerögzítsük az előzőleg felvett 20 percet, egyébként pedig a program folyamatosan dobja el felvételeket. A legfontosabb azonban, hogy a cucc a GeForce GTX 600 és 700-as GPU-kba épített hardveres H.264 kódolót használja, így például 1080p 60fps-es felvétel mellett nem vágja úgy oda a teljesítményt, mint mondjuk a FRAPS - körülbelül 5-10% a büntetés csak, és rögtön kapunk egy frankón tömörített mp4 fájlt.

Az Nvidia lemaradt a következő generációs konzolokról, éppen ezért láthatóan igyekszik, hogy még jobban kedvezzen a PC-s játékosoknak. A korábban elindított GeForce Experience már egy remek lépés volt annak irányába, hogy a konzolokhoz hasonlóan a felhasználóknak ne kelljen a grafikai beállítások között turkálniuk, a Shadow Play pedig egy újabb konzolos funkciót költöztet PC-re egyszerűen, magától értetődően. A G-sync egy régi és fontos problémára jelent megoldást, amit már most epekedve várnak a megfelelően eleresztett hardcore játékosok, hiszen elhozza az utolsó szükséges lépést a képminőség javulásához. Hogy ezek ellen az AMD és a Mantle hogyan tud majd teljesíteni, az a jövő egyik izgalmas kérdése lesz. Nyilván azon fog múlni, hogy az AMD mennyi fejlesztőt tud a Mantle mellé állítani, és így mennyi játékban élvezhetjük majd annak előnyeit - az Nvidia újdonságai ugyanis (igaz, más területet vesznek célba, de) minden játékban hatásosak lesznek.

Kapcsolódó cikkek

• AOC Q27G4X monitor teszt
• Philips Evnia 34M2C8600 teszt
• AOC Agon Pro AG276QZD teszt
• AGON AG275QZ monitor teszt