Logitech PowerShell teszt

Lássuk be, hiába nagyszerű a találmány az érintőkijelző, a játékok egy jelentős részénél használhatatlan. Persze poén rángatni a csúzlit az Angry Birds-ben, meg akkor is jól jön, ha point & click kalandjátékot vagy stratégiát játszunk, viszont kis túlzással minden máshoz kevés, kezdve az akciójátékoktól egészen a sportjátékokig. Nyilván, a virtuális gombok enyhítenek a problémán, de ez is csak átmeneti megoldás: nekem ne mondja senki, hogy nem zavarja, hogy az ujjaival mindig kitakarja a képernyő egy részét, és hogy annyira kényelmes tartósan bökdösni egy üvegfelületet - és akkor a visszacsatolás teljes hiányát még nem is említettem.


Ráadásul az iPhone-ok esetében még többet panaszkodhatunk, mert az iPhone 5 vagy az iPhone 5S ugyan baromi jól néz ki, de pici és a képernyője is mindössze 4 hüvelykes. Engem ez a hétköznapokban nem igazán zavar, játéknál viszont nagyon kényelmetlen: úgy érzem, mintha nem lenne a kezemben semmi, és a kicsi, de viszonylag nagy felbontású kijelzőn is úgy tudok csak megnyomni egy-egy gombot, hogy előtte fejben három percen keresztül szerkesztem a mozdulatot.


Nem véletlen, hogy egyre több perifériagyártó rukkol elő olyan kiegészítőkkel, amelyek gyakorlatilag a kontrollereket imitálják: sokszor konkrétan úgy néznek ki, mint egy gamepad, és a telefont az orrukra kell ültetni vagy ki kell támasztani eléjük, máskor a kompakt utat választják a tervezők, ilyenkor a kiegészítők komplett kézikonzolt varázsolnak a mobilból. Ez utóbbi irányt követi a Logitech PowerShell is: mint ismert, az iOS csak a hetedik főverziója óta támogatja az efféle kütyüket, így a PowerShell is az első hullámban érkezett, és ez bizony érződik is rajta.


Megjegyzendő, hogy iOS 7 ide vagy oda, a kiegészítő csak az iPhone 5-tel, az iPhone 5S-sel és az ötödik generációs iPod touch-csal hajlandó együttműködni. Negatívumként ez nehezen emlegethető fel, a kompakt kivitelezés ára, hogy nem visel el túl sok méretbeli és formatervi különbséget a fogadott készülék részéről: a PowerShellbe éppen bele tudtam pattintani az iPhone 5-ömet, ami így biztonságosan meg is fogta. Forgathattam bárhogy, rázhattam, meg sem mozdult, ami mindenképpen jó dolog. Ezen kívül a kiegészítőn több olyan részt is megfigyelhetünk, amit abszolút ezekhez a modellekhez igazítottak: hagytak helyet a némító és a hangerőt szabályozó gomboknak, illetve a hátsó kamerának, a kontrollerre is került egy pici mechanikus “kallantyú”, amivel fel tudjuk ébreszteni a kütyüt. Fontos kiemelni a Lightning-csatlakozót is, a PowerShell ugyanis nem használ Bluetooth-t, de ennek más szempontból is lesz jelentősége.


Kezdetben óvatos az ember: ahhoz, hogy a telefont beültesse a kagylóba, erőt kell kifejteni, kivételkor pedig hátulról, a kamera nyílásán keresztül kell kilökni onnan. Érthető, ha eleinte furcsának találod; félted a kontrollert, félted az iPhone-t, na meg a kifelé lökdöséskor sem akarod letörni a Lightning fülét, de harmadik alkalommal már rutinszerűen megy a dolog. Ha minden sikerült, a végeredmény egy 200 milliméter hosszú, 63 milliméter széles és 21 milliméter vastag kézikonzol lesz, ami a telefonnal együtt 232 grammot nyom a mérlegen. Igen, a kinézete sem megszokott a cuccnak, de igazság szerint abszolút kényelmes, a hosszúkás forma inkább annak köszönhető, hogy a Logitech igyekezett a lehető legkisebb mértékben megnövelni a telefonon méretét. A tömege kissé zavaró lehet, de ha ölben tartjuk a kezeinket, hosszabb játékidő alatt is vállalható. A PowerShell kizárólag fekete színben kapható, összességében tetszetős, a hátulja pedig gumírozott, csak a peremén körbefutó, ujjlenyomat vonzó felület volt érthetetlen számomra - gyakorlatilag ez találkozik a legtöbbet a tenyerünkkel, így garantált, hogy mocskos lesz.


Mit ad a PowerShell kontrollerként? Nos, sajnos éppen ezen a ponton vérzik el a kiegészítő. A szokásos négy akciógomb került rá, továbbá kaptunk egy nyolcállású D-padet, két vállgombot és egy Pause-gombot, de igazság szerint ez még mindig kevés, ami pedig van, sokszor rosszul használható. Alap például ma már, hogy nem adunk ki kontrollert analóg karok nélkül, ha kettő nem is fér bele a tervekbe, legalább egyre minimum szükség lenne. Ezek híján viszont kénytelenek vagyunk a D-padre hagyatkozni, ami kivételesen rossz minőségű: a koronggal érzésem szerint a Logitech azt akarta imitálni, hogy úgy tologathassuk rajta az ujjunkat, mintha analóg karral játszanánk, a végeredmény viszont katasztrofális, nehéz eltalálni vele a megfelelő irányt, ami borzasztó frusztráló játék közben. A vállgombok ugyan óriásiak, de ne higgyük, hogy bárhol megnyomhatjuk őket; határozott ujjmozdulatra van szükség, ha jót akarunk magunknak, az egész mutatóujjunkat ráfektetjük mindkettőre, és úgy játszunk. A Pause-gomb viszont kellemes csalódás volt, szándékosan el van rejtve, mégis jól használható, ha szükség van rá.


Zárójelben azt is meg kell jegyezni - és ez nem feltétlenül a Logitech hibája -, de a kütyü által támogatott játékok lista igen szűkös. Viszonylag sokat játszom iPhone-on, de gyakorlatilag alig találtam a telefonomon olyan címet, ami kihasználja a képességeit, úgy kellett utánakeresnem a hivatalos listának a gyártó weboldalán. Szúrópróbaszerűen választottam ki néhányat közülük, de még így is belefutottam olyan anyagokba, amihez vagy teljesen felesleges ilyen cuccot vásárolni, vagy ami nem is támogatja teljes mértékben a kütyüt. A kedvenc példám az Into the Dead című játék esete: bár az alapirányítás átültethető a kontrollerre, lőni továbbra is csak az érintőkijelzőn lehet. Ha tehát úgy döntök, hogy kontrolleren játszom, választhatok: egész funkciókat ignorálok játék közben, vagy benyúlkálok a kijelzőhöz, ami - mondanom sem kell - egy húszcentis holminál kissé szórakoztató feladat.


Két ponton viszont nagyon praktikus eszköz a PowerShell. Egyrészt maga is beépített akkumulátorral rendelkezik (ezért is a Lightning-csatlakozó), ha rákapcsoljuk az iPhone-ra, olyan mintha töltené azt, ami nagyon hasznos. Az egység 1500 mAh kapacitású, ergo megduplázza az iPhone kakaóját, ha valaki játszott már huzamosabb ideig valami erőforrásigényesebb játékkal, életmentőnek fogja találni. A kütyü töltöttségét a hátulján lévő “G” betű jelzi: ha fel van töltve kéken világít, ha merülőben van, villog, utána pedig vörösre vált. Természetesen tölthető, ehhez mellékeli is a gyártó a microUSB kábelt. Másfelől érdemes kiemelni a hangzást: ha iPhone-on játszom, mindig ráfogok a hangszórókra, ezzel pedig nyilván tompítom a hangerőt, itt viszont nincs ilyen hiba. A hangszórók saját csatornát kaptak, amik az akciógombok mellett vezetik ki a hangot, ha pedig ez kevés, még mindig köthetsz rá fejhallgatót.


Bár elsőre szimpatikus eszköznek tűnt a PowerShell, sajnos csalódtam benne. Borzasztóan érződik rajta, hogy egy átmeneti időszak közepén járunk: még csak most jöttek ki az első ilyen kiegészítők, a játékok alig támogatják, és látható, hogy a gyártók fejében is ezerféle elképzelés él arról, hogyan kellene űzni ezt a műfajt. A PowerShell szép, kényelmes és kompakt, továbbá bír néhány hasznos funkcióval, viszont a játékok irányításánál sokszor elvérzik, pedig ugye pont ezért vennénk meg. 32 ezer jó magyar forintot kell fizetni érte amúgy - én most, hogy kipróbálhattam, biztosan nem költenék rá.

Kapcsolódó cikkek

• AOC Q27G4X monitor teszt
• Philips Evnia 34M2C8600 teszt
• AOC Agon Pro AG276QZD teszt
• AGON AG275QZ monitor teszt