Battlefield 2042 teszt

Az utóbbi három Battlefield-játék beharangozó előzetese mindig szélsőséges rajongói fogadtatásban részesült: a Battlefield 1 trailerét imádták az emberek az első világháború miatt, a Battlefield V bemutatóját pedig kifejezetten utálta az internet. A Battlefield 2042 első videója ismét az inga pozitív oldalára billent, a végeredményt látva azonban egy újabb iskolapéldával bővült a listánk, ami tökéletesen bebizonyítja, hogy miért nem szabad korán felugrani a hype-vonatra és közben vadul csapkodni az előrendelés gombját.

Természetesen érthető volt a virtuális katonák lelkesedése, hiszen az új rész pontosan azt ígérte, ami minden Battlefield-rajongó nedves álma: a széria történetében (hivatalosan) soha nem látott, 128 fős összecsapásokat, modern hadviselést és tornádók által szaggatott, folyamatosan változó csatamezőket. Ráadásul mindezt megfejelték egy új játékmóddal, ahol megújulva térnek vissza a régi nagy kedvenc pályák, illetve a játékosok is szabadkezet kapnak, hogy hogyan szeretnék vegyíteni az elmúlt évek Battlefield-epizódjainak térképeit, játékmódjait, fegyvereit és így tovább. Az évek alatt jól bejáratott recept és az imént leírtak alapján az ember azt gondolná, innen nem lehet hibázni, de a DICE ekkor úgy döntött, hogy tizenkilencre lapot húz.

Kezdjük azzal, hogy a svédek retró attitűddel kukázták a sztorimódot, ami még nem is feltétlenül probléma, hiszen bár az alapötletek jók voltak az előző részek kampányaiban, a kivitelezésük borzalmasan csapnivaló lett. No, nem baj, az így felszabadult erőforrásokat legalább nyugodtan átcsoportosíthatták a készítők a játékosok által preferált részre, vagyis a multiplayerre. A fejlesztésre fordított extra időt azonban sehol nem fogjuk tapasztalni a játék folyamán, ugyanis az idei epizód minden téren kevesebb, kidolgozatlanabb és a maga módján még csúnyább is lett, mint eddig bármikor.

A Battlefield 2042-t három nagy részre lehet tagolni, így érdemes ezek mentén kiveséznünk az Electronic Arts új FPS-ét. A klasszikus Conquest és Breakthrough területfoglalós játékmódokat ezúttal az All-Out Warfare fül alatt találjuk, ahol az említett 128 fős csatákba ugorhatunk bele mindössze hét új pályán. Persze mindezt csak PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series X-en, a gyengébb konzolokon ugyanis be kell érnünk maximum 64 játékossal. A beugrást pedig érdemes a szó legszorosabb értelmében érteni, hiszen egyelőre nincs hagyományos szerverböngésző a játékban, de még a lejátszott körök után is újabb és újabb matchmaking alá vett minket a rendszer.

Sokkal nagyobb probléma azonban, hogy ezek a pályák egyáltalán nincsenek jól felépítve, vagy éppenséggel 128 főre hangolva. Először is a mapok bitang nagyok: gyalogosként hosszú perceket fogunk sprintelni, mire az akció közelébe érünk, ahol várhatóan letarol minket egy helikopter és/vagy egy tank. A második súlyos probléma pedig pontosan ebből ered, hogy a térképek teli vannak fantáziátlan üres területekkel, amiket az egyelőre teljesen erőfölényben lévő járművek nevetve dominálnak a mesterlövészekkel karöltve. Sajnos ezúttal (legalábbis egyelőre) nem kaptunk az Operation Metróhoz hasonló pályát, ahol csakis kifejezetten a közelharcon lenne a hangsúly - amit egyébként a szintén katasztrofálisan sikerült gunplay ölne meg.

A Battlefield 2042 ugyanis mindössze 22 darab csúzlival látott napvilágot, ami nem csak iszonyúan kevés, de még ezeknek a balanszát is sikerült elrontani, így aki a rajtkor nem barátkozott meg a PP-29-es SMG-vel, az nem sok jóra számíthatott. A teljesen elrontott visszarúgás- és sebzésbeállítások mellett a netkód, illetve a rubber-banding sem segít a lövöldözésben, amitől az egységek és a járművek is össze-vissza ugrálnak, ezáltal irányíthatatlanok, valamint eltalálhatatlanok lesznek. De mielőtt nagyon előre szaladnánk a technikai dolgokra, inkább nézzünk bele a másik két játékmódba is!

A Hazard Zone-meccsek azoknak a játékosoknak szólnak, akik lezsibbadnának az All-Out Warfare káoszától - legalábbis papíron nekik lett kitalálva. Ebben a játékmódban 32 játékos ugrik egymás, illetve a gép által irányított egységek torkának, ahol a négyfős csapatoknak az lesz a dolguk, hogy adathordozókat vigyenek ki az említett óriáspályák egy-egy szegletéből. A minimálisan a Hunt: Showdown felütésére emlékeztető játékmód viszont rengeteg sebből vérzik, és ez jelenleg a játékosbázisán is meglátszódik. A rakétaálló járművek ugyanis ebben az esetben még brutálisabban törlik fel velünk a padlót, illetve itt domborodik ki a Battlefield 2042 egyik hatalmas technikai problémája, hogy a hangkeverés (ami egyébként mindig is a sorozat egyik védjegye volt) elképesztően rosszul sikerült. Az még egy dolog, hogy a fegyverek hangja korántsem olyan megnyerő, mint a korábbi részekben, de hogy egy légpárnás, vagy akár egy tank többször is könnyen a játékos mögé tud “lopakodni”, az már nevetséges. Cserébe legalább a játékos sprintelése olyan hangos, hogy garantáltan azt hisszük majd, hogy valaki mögöttünk lohol!

Szóval a Hazard Zone-t még alaposan át kell szerveznie a DICE-nak, hogy a jövőben játszható legyen, ezért a kisebb meccsekre éhező játékosok egyelőre a Portal alatt csillapíthatják az éhségüket. Mint korábban írtam, itt olyan korábbi Battlefield-pályákon nyomulhatunk, mint az El Alamein, a Battle of the Bulge, amelyek a Battlefield 1942 pazar látvánnyal felújított klasszikusai, vagy az Arica Harbor és Valparaiso a Bad Company 2-ből, valamint a Noshahr Canals és a Caspian Border a Battlefield 3-ból. Sajnos az új rész gyermekbetegségei, mint például a szükségtelenül túlbonyolított menürendszer, ide is átszivárogtak, így hiába kap a játékos fantáziája szabad kezet ebben a játékmódban, a kiugró öröm a nosztalgia ellenére is elmarad. Arról nem is beszélve, hogy egyébként sem túl kapkodós fejlődés itt még inkább belassul, ugyanis ezeken a szervereken alig tudunk tapasztalati pontot szerezni, a kinyitható fegyverfejlesztésekről pedig mondjunk le teljesen.

Hibái ellenére így is a Portal játékmód nyújtja a legteljesebb, klasszikus értelemben vett “Battlefield-érzést”, hiszen az All-Out Warfare- és Hazard Zone-módokban megjelentek a specialisták, amivel félig el is törölte a class-rendszert a fejlesztőcsapat, meg nem is. Ez alatt azt értem, hogy immáron bárki bármelyik fegyvert használhatja, viszont a felélesztő-, lőszermegosztó-képességek továbbra is egy-egy karakterhez kötöttek. Ennél azonban vannak jóval vadabb skillek is, mint például a rövidtávon belüli wallhack, az automatizált lőtöröny, vagy a grappling hook, amiknek jogosan megkérdőjelezhető a létjogosultságuk egy Battlefield-játékban. És akkor az operátorok körök végén benyögött szekunder szégyenben gazdag beszólásait már nem is említem. Végül az sem segít a specialistákon, hogy nyilván már most látszik, hogy az EA ebből az irányból akarja azt a bizonyosat is kisajtolni a Battlefield 2042-ből a különböző mikrotranzakciókkal.

A játékmechanikák mellett az FPS technikai részén is rengeteget kell kovácsolnia még a fejlesztőknek, hiszen a modern hadviselés mellett abban is emlékeztet az új rész a Battlefield 4-re, hogy szörnyű állapotban rajtolt el. Mentségére legyen szólva, hogy a Battlefield 2042-nek szintén cross-gen címként kellett helytállnia, de sovány vígasz ez a PC-seknek mémmé váló 20-42 fps-es teljesítmény, a konzolosoknak pedig a folyamatos kifagyások mellé. Amennyiben pedig el is indul a játék, úgy egymást érik a bugok és a glitchek, amik olyan drasztikusak, hogy nyugodtan indulhatnak egy ringben a tavalyi győztessel, a Cyberpunk 2077-tel. A játék grafikája sem kifejezetten szép - habár nem is nevezném rondának -, de például a Battlefield V mellé állítva nagyítóval kell vadászni a fejlődést. Ezek mellett ugyan eltörpül, de érdemes még azt is megemlíteni, hogy a zene szintén totál semmilyen lett – a szerzők csak egymásra dobáltak pár sztenderd mély effektet, illetve fehér zajból álló hangfájlt, és hátra dőltek.

Sokáig lehetne még sorolni, hogy mi minden hiányzik a Battlefield 2042-ből, de nem szeretném ezzel rabolni az időtöket - valamint ezt már mások megtették a helyettem különböző weboldalakon. A legfájóbb ezeknek a nagy részében az, hogy számos funkció már szerepelt, és jól is működött az előző részekben, így érthetetlen, hogy miért maradt ki az idei felvonásból. Az egyetlen pozitívum, ami elvitathatatlan a játéktól, hogy az a keserű jövőkép, amit utoljára talán a Call of Duty: Black Ops III-ban láthatunk, egy elég erős hangulattal ruházza fel. Ijesztő belegondolni, hogy a természeti katasztrófák által sújtott országokban az agrárterületekért folytatott háborúk mennyire más - és sajnos nagyon is elképzelhető - képet festenek napjainkból kiindulva, mint a 2006-os Battlefield 2142 elképzelt jövője. Ugyanakkor az immerzió még így sem olyan megkapó, mint például a Battlefield 1 sípszótól hangos, vérben és sárban tocsogó bajonettrohamai a mustárgázban.

Bőven lesz tehát mit orvosolnia a DICE-nak jövőben, és akkor talán majd ajánlható lesz az új Battlefield-epizód, hiszen hiába az erős hangulat és a grandiózus csaták - aminél egyébként halkan jegyzem meg, hogy láttunk már ennél masszívabbakat is a PlayStation 3-as MAG-ben -, sajnos a negatív dolgok joggal billentik a mérleget a csalódottság oldalára. Jövő ilyenkor könnyen lehet, hogy érdemes lesz majd visszatérni a Battlefield 2042 csatamezőire, de jelen állapotában senkinek sem tudom javasolni a játék megvásárlását.

A Battlefield 2042 PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.