Számos jobb sorsra érdemes IP létezik, ami megérdemelne egy olyan katalizátort, mint amilyen az Amazon-féle TV-sorozat volt a Falloutnak. Egy csapásra visszahelyezte a térképre a frencsájzt, a korábbi játékok iránt pedig olyannyira megnőtt az érdeklődés, hogy volt olyan nap, amikor egyszerre 5 millióan játszottak a széria darabjaival az összes platformon. Újra a toplistákon trónol, és egyszersmind megint menő falloutozni. Az élőszereplős adaptáció körüli hisztériát a Fallout 76 is sikeresen kamatoztatta, ám nem volt ez mindig így. Amikor 2018-ban bugosan, gyér tartalommal a boltokba került, mi sem fűztünk sok reményt hozzá, ám a Bethesda Game Studios és a rajongói bázis kitartott az MMO mellett és milyen jól tették!
Bár voltak félresikerült próbálkozásai - például a gyorsan elvérző battle royale mód -, öt és fél év folyamatos frissítései, javításai és 16 szezonnyi (!) ingyenes tartalom megtették a hatásukat: a Fallout 76 már nem ugyanaz a játék, mint a premierkor - ezzel már rögtön az első órákban szembesülünk. De vajon segíthet-e elviselni a várakozást a Fallout 5-ig? Helyt tud-e állni a telített live service címek között? Megéri-e visszatérni Appalachia sugárfertőzött vidékére és eltölteni ott 70+ órát? Nos, a válasz egyértelműen igen, még úgy is, hogy bár csillog-villog az összkép, még maradtak rajta rozsdafoltok itt-ott.
A felütés még mindig ugyanaz és közben gyorsan megrohamoztak az emlékek. Az általunk megalkotott karakter eddig a Vault 76 vendégszeretetét élvezte, ám elérkezett a nagy nap, játékosok ezrei rajzottak ki a posztapokaliptikus Nyugat-Virginába, hogy újra benépesítsék a meleg, őszi színekkel operáló, dimbes-dombos vidéket. Látnivaló pedig akad, nem kevés. Ott van a The Mire sötét mocsárvidéke, a Charleston-i Capitolium, Helvetia barátságos városkája, de bejárhatunk egy bevásárlóközpontot, golfpályát, fűrésztelepekkel teli szántóföldeket, magas toronyházakat, iskolákat és kutatóépületeket is. A bejárható terep első és második blikkre is hatalmas, az évek során több régióval is kibővült, iszonyúan látványos, bőven érdemes felfedezni minden zegzugát, hiszen tömve van apró, nem ritkán vicces titkokkal.
Szerencsére a 40 órára rúgó fő történetet már nem csak unalmas hologramokból kell megismernünk mindenféle buta androiddal fecsegve, hanem sikerült “élettel” megtölteni Appalachiát. Egy nagyobb update-tel már bekerültek a játékba a hiányzó NPC-k is - számos párbeszédopcióval és képességeinkhez igazodó válaszlehetőségekkel, ahogy azt már megszokhattuk más Fallout-játékokban. A küldetésünk az, hogy megkeressük a Vault 76 eltűnt vezetőjét, miközben olyan fertőzés nyomaira bukkanunk, amely nem csak felperzseli a lények bőrét, hanem titokzatos zöld kristályokat is eregetnek testükből. Nem tagadom, kicsit megkavarták a lore-t, de ez a vaskalapos rajongókon kívül mást nem érdekel.
Persze bármikor félretehetjük a sztorit, és összehaverkodhatunk a senkiföldje többi lakójával, a telepesekkel és egy rejtélyes kincs után loholó fosztogatókkal is. A Steel Dawn és a Steel Reign közti versengésbe is beleavatkozhatunk, amely filozófiai különbségekre és belső konfliktusokra koncentrál - ezeket a történetszálakat jól ki is bontották az írók, minden dialógus tisztességes szinkront kapott. Egyedüli szívfájdalom, hogy a korábbi játékoktól eltérően, itt hiába tesszük le a voksunkat egy csoport mellett, nem lesznek ellenségesek azok riválisai, döntéseinknek semmilyen következménye nem lesz a világra nézve, még akkor sem, ha a szemük előtt szétlopjuk a rejtekhelyüket. Érhető is, hiszen egy online játékról van szó, ahol minden játékos ugyanazokat a küldetéseket teljesítheti, és mindenki ugyanoda juthat el, úgy hiszem, ez bőven elfogadható kompromisszum. A végeredmény egy immáron teljesen kidolgozott világ, érdekes karakterekkel és történetekkel - egy rossz szavunk nem lehet rá! Oké, a szokásos MMO-szerű, gyűjtögetős feladatokból is kapunk eleget - főleg a napi küldetések ilyenek -, de a körítés pozitív irányba változott.
Szóval ott tartunk, hogy a Fallout 76 kényelmes tempóval közel 100 órányi sztori missziót vonultat fel, és akkor még nem is említettem az Expeditions névre keresztelt elfoglaltságokat, melyek szintén egy későbbi frissítéssel kerültek az MMO-ba. Az elsőben a The Pittbe látogatunk el, nevezetesen Pittsburghbe, ami már a Fallout 3 DLC-jéből ismerős lehet. A nemrégiben debütál Atlantic City pedig New Jerseybe szólítja az egykori bunkerlakókat, ami egyfajta hubként működik, lényegében a bűn városa maffiózókkal és zenészekkel. Ezek az expedíciók nem a fő térképen játszódnak, hanem egy kisebb, de ugyanúgy szabadon bejárható nyitott pályán, saját sztorijuk és szereplőik legalább annyira emlékezetesek, mint a fő játéké. A Bethesda jó érzékkel rájött, hogyan lehet rendszeresen bővíteni a világot, és reméljük, hogy a játék újbóli fellángolásának hála, a jövőben még több hasonlót kapunk.
Egy adott szerveren 24 játékos teszi a dolgát egyszerre, akikkel összeállhatunk némi közös bandázásra, netán segíthetnek legyűrni egy-egy combosabb bosst. Aki társakat akar, megjelölheti, hogy mire hajt és a többiek vagy becsatlakoznak mellé, vagy nem. Csak egy perk behelyezésével nyílik mód ellenségeskedésre másokkal, a játék érezhetően a pacifista irányvonalat erőlteti. Az aranyszínű hatszögek jelzik a világban a kibontakozó eseményeket, melyek rendszerint rövid, akciódús összecsapásokba torkollnak legendás zsákmánnyal és nem kevés XP-vel kecsegtetve. Ha pedig mindenképp PvP-re vágysz, erre is van mód, méghozzá ideiglenes Workshopok elfoglalása vagy körözés alatt álló játékosok levadászása apropóját. Nem kell túl bonyolult dologra gondolni, általában benzinkutakon vagy repülőtereken zajlik az agyatlan arénaharc, ha vesztünk, akkor sincs nagy baj, csak néhány kupakunk és némi erőforrásunk bánja az egész kakaskodást.
A közösség hozzáállása szerencsére dicsérendő, nagyon ritka a toxikus viselkedés, látszik, hogy akik maradtak, azok szeretik és élvezik amit csinálnak, bármikor kisegítik némi lőszerrel az újoncokat. Ráadásul az ellenfelek a játékos adott szintjéhez skálázódnak, így az újoncok a veterán játékosokkal is összefoghatnak, a kihívás mindig állandó. Soha nem lesz frusztráló az élmény, az évek alatt az egyensúly szinte tökéletes lett. Ugyanakkor a Fallout 76 közel sem olyan masszív online RPG, mint mások, lassabb és inkább narratíva-központú, amivel akár egyedül is remekül elszórakozhatunk missziózva, csinosítgatva bázisunkat.
Apropó, bázis! Egy CAMP-táskával felszerelkezve indulunk kalandra, azaz bárhol felhúzhatunk magunknak egy saját bázist, és szinte nevetségesen sokrétűen testreszabhatjuk azt a tapétáktól kezdve, a berendezési tárgyakon át, a külön bejáratú munkapadokig. Jó pont, hogy tenni is kell érte: hiába vettük meg az egyedi cuccokat hozzájuk (csak nézzétek meg az ingame bolt kínálatát) mindenhez meg kell találni az adott nyersanyagot, mert ez az építkezés kulcsa - ez megint egy olyan lehetőség, amibe könnyen beleszalad tucatnyi játékóra. Nyoma sincs a megjelenéskor tapasztalható trollkodásnak, nem erődöt kell építened falakkal és lézertornyokkal, senki nem akarja lerombolni a művedet, sőt gyakran jönnek más játékosok látogatóba, megnézik a munkádat és vásárolnak az automatákból. A túlélőjátékok rajongóinak nem is kell ennél jobb hívószó, hiszen egy menedék csinosítgatása szinte soha nem ér véget.
A kártyákkal operáló, rugalmas Perk-rendszer segítségével olyan karakterbuildet állíthatunk össze, amilyet csak szeretnénk. A különféle képességeket és bónuszokat adó lapokat gyakorta cserélhetjük a helyzetnek megfelelően, korántsem olyan végérvényes a döntés, mint más Fallout-játékokban. Még a S.P.E.C.I.A.L.-pontjainkat is szabadon újraoszthatjuk, alternatív loadoutokat létrehozva, amiket bármikor előkaphatunk, ha az adott küldetés más és más szakértelmeket kíván meg. Nincsenek szigorú kompromisszumok, szabad a vásár, minden a játékos kényelmét szolgálja a Fallout 76-ban - nem is kell ennél jobb fejlődési rendszer!
Persze nem magasztalom az egekig a játékot, hiszen hibái akadnak azért. Ezek részben a Bethesda játékaira jellemzőek (megakadó NPC-k és küldetések, nem jelenik meg az adott marker megfelelően, bugos hangeffektek), de már nem annyira gyakran és feltűnően jelentkeznek, mint a kezdeti időkben. Kicsit fura dolog, hogy csapatban játszva, csak az egyik játékos beszélhet az adott NPC-vel, a többiek később csak a küldetésnaplóból értesülhetnek az új feladatról. Számos életminőséget javító funkció került be a kalapba, amivel könnyebben észrevehetőek lettek a ki nem lootolt ellenségek, az eszköztárunk kezelése is egy fokkal egyszerűbb, így már nem kell percekig szöszölni a csaták előtt, hogy a kívánt fegyvert és perket előcsaljuk. A Fallout 4-nek ez máig nem sikerült.
Technikai oldalról nézve is áramvonalasított az egész, hiszen a modern PC-ken simán és gyorsan fut (egy GeForce RTX 3070-nel 140 fps felett) a betöltési idők rövidek és Ultra beállításokon eléggé pofás a látvány, még ennyi év távlatából is - minden másra ott a Nexusmods. Külön öröm, hogy konzolon sincs ok a panaszra, a játék natívan fut PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en 4K felbontásban, 60 fps-sel, mint kés a radioaktív vajon.
Lehetne vitát folytatni a Fallout 76 monetizációs rendszeréről, hogy szükség van-e rá, lehúzás-e vagy sem. Tény, hogy a játék tartalmaz egy opcionális előfizetéses rendszert Fallout 1st néven, amely rengeteg bónuszt kínál havi 13 vagy évi 100 euróért. Ezek között van megnövelt tárhely, privát vagy fun szerver létrehozásának lehetősége, és persze számos exkluzív tartalom is (Howard Cooper kabátja és kalapja is ilyen). Természetesen a szezonbérlet (Scoreboard) sem hiányozhat: különféle célokat teljesítve növelhetjük SCORE-szintünket, amivel új tárgyakat, fegyvereket és hangulatjeleket nyithatunk meg. Valódi pénzért is megvásárolható valuta, az atoms, amivel a játék is megajándékoz különféle kihívásokat teljesítése után. Ezeket az Atomic Shopban költhetünk el kozmetikai cuccokra - a kínálat rendszeresen változik és akciókat is tartanak. Szörnyülködtem is nem keveset, hiszen ezen kívül más pénznemek is vannak : aranyplakettek, legendás bankók, Perk-érmék, bélyegek és mások is, amikről hirtelen azt sem tudtam, mire valók. Élő szolgáltatásról lévén szó, ezekkel együtt kell élni, ám azért nem ártana, ha idővel kicsivel átláthatóbbá varázsolnák az egészet.
Most már mindenki választ kaphatott a bevezetőben feltett kérdésre: igen, megéri egy második esélyt adni a Fallout 76-nak. Nem csak azért mert manapság mindenki Lucy, Maximus vagy ghoul cowboy szeretne lenni, hanem mert az élmény megközelíti a korábbi Falloutokban tapasztaltakat, igaz nem is lép ki az árnyékukból. Nyoma sincs már a korábbi ürességnek, a világ felfedezése, belakása hatalmas élmény, főleg, hogy több éves polírozás áll mögötte. Különösebb elvárások nélkül illik leülni elé, annak tudatában, hogy ez nem egy single RPG-ről van szó, hanem egy szólóban is remekül játszható online cuccról, meglepően jó sztoriszálakkal és szavatossággal. Jelen állapotában simán szórnék rá egy kövér 8-ast.
A Fallout 76 PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi számítógépen teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.