A szép hegyek és a legfinomabb csokik otthona. De Svájc nem csak erről híres, hanem legendásan jó számítógépes kiegészítőiről is. A kérdés csupán az, megér-e egy billentyűzet 63 ezer forintot, egy egér meg 25-öt? Most kiderül.
A Logitech megint elküldte nekünk felhozatalának friss cuccait. Járt már a Gamekapocs szerkesztőségében kormány, botkormány, egér, gitár, telefontok, meg a fene se tudja még, hogy micsoda, most pedig a cég két legújabb PC-s kiegészítője van soron. A profi játékosoknak tervezett G19s billentyűzet, és a tökéletesre érett G502 egér. Vagyis a PROTEUS CORE. Melynek nevét legmélyebb hangodon, gyilkos rekedtséggel szabad csak kimondanod, ők ketten diktálnának most, ha játékról van szó.
A dobozok bontogatása augusztusi karácsonyt hozott a rikító napsütéssel telt, unalmas nyári délutánomba, mintha újra gyerek lennék, úgy téptem fel a tesztpéldányokat. A billentyűzet és az egér is fényes fekete kartonban érkezett, minőségi a körítésük, még arra is figyeltek, hogy a doboz eleje mágnessel csukódjon vissza, gyönyörűen fognak mutatni minden gamer vitrinjében. Ott lesz az új alaplap és a frissen cserélt videokártya doboza mellett, a Witcher könyvnél, az Assassin's Creed gyűjtői kiadástól jobbra, elképzelted már te is, ugye?
A Logitech G19s billentyűzet klasszikus darab. QWERTY elosztás, különálló kurzor és numerikus rész, felülre helyezett funkcióbillentyűk, külön jelölésű WASD rész. A billentyűk a régi PC-k „írógépes” formáját és járását követik, nincs szó laptop vékonyságú apró gombokról, hátterük 16 millió színnel világítható meg, tipográfiájuk szögletes, modern. Vad. Tapintásra finom minden, a műanyagok nagyon jó minőségűek, a billentyűk UV bevonatot, és víztaszító réteget kaptak, hogy izzadt kezünk ne ragadjon hozzájuk, bőrünk ne koptassa ki őket. A kihagyás elleni védelem egyszerre 6 billentyű lenyomását képes biztosítani, a Windows gomb pedig egyetlen mozdulattal letiltható, a számát se tudom, hányszor ugrottam ki az Asztalra miatta.
Az eszköz 12 darab G-gombot kapott, melyek 3 üzemmódban összesen 36 feladatot képesek ellátni. Lehet különféle alkalmazásparancsot, billentyűkombinációt, makrót, vagy LUA-szkriptet rájuk programozni, de van ezen kívül médiakezelő része, scroll bárja, illetve kettő darab saját USB portja is. Utóbbihoz bármilyen pendrive vagy telefon csatlakoztatható, így nem kell hajolgatni a géphez, meg tapogatni a lyukakat. A kiegészítő persze csak adattovábbításra jó, az egeret ide nem szabad dugni, kipróbáltuk, hát persze, hogy szaggatott, de ebben meglepő nem volt.
A billentyűzet tetején lévő kis LCD kijelző a GamePanel névre hallgat, célja pedig olyan kiegészítő információk nyújtása, melyet játék közben egy átlagos ember nem láthat. Kirajzolja a processzorok és a memória terheltségét, benchmark adatokat ad, támogatja a Ventrilót és az Xfire-t, illetve összeköthető - sajnos csak néhány régebbi - játékkal is A Bad Company 2, a Battlefield 2142, a Borderlands, a Crysis, a Dragon Age: Origins, a Heroes of Might and Magic 6, a The Witcher, a TimeShift, a Sid Meier’s Civilizations IV, a World of Warcraft és még vagy 60 cím hivatalosan is támogatja a kis kijelzőt, minden más pedig rajongói appleteken keresztül tudja használni. A rendszer nyílt forráskódú, a Logitech pedig biztosítja hozzá az SDK-t, melynek segítségével bármilyen játékhoz írható saját kis alkalmazás, a gond csak az, hogy nem nagyon találni ilyeneket. A CS:GO-hoz például egy hétvége alatt se sikerült semmi értelmeset leszednünk, az appletek többsége még a régi G15-öst támogatja, 2010-es kiegészítőkkel meg mit ér az ember.
Kinézete brutális, minősége tökéletes, hasznossága vitatható. Röviden összefoglalva ennyit kell tudni a billentyűzetről, ja és nem beszéltem az apró kis figyelmességekről, melyek miatt tényleg imádni lehet a kicsikét. A különleges bevonatnak köszönhetően a gombok nagyon könnyen tisztíthatóak, ha beleöntjük a Mountain Dew-t, vagy a Monstert, akkor az átfolyik rajta az előre kifúrt lyukaknak köszönhetően, a fényes részek nagyon jól néznek ki, és nem gyűjtik az ujjlenyomatot, ha pedig megfordítjuk az egészet, kis járatokat fogunk találni. Ezek az egér, a fülhallgató, és a többi kábel elrejtését szolgálják, végre egy kis rend a káoszban, de ha már a kábeleknél tartunk, akkor említsük meg a billentyűzet saját kötegét is. Vastag fekete vezetékpár jön ki a monstrum hátuljából, eleinte egybe olvadva, majd szétválva, egy USB megy a számítógépbe, egy táp pedig a konnektorba, igen, jól olvasod, saját energiaforrás kell a G19s-nek. Nem szarakodtak a gyárban.
A Logitech G502 PROTEUS CORE úgy néz ki, mintha Batman egere lenne. Fekete, sokszögletű, és nagyon brutális, ránézni is félelmetes, funkciógombjai pedig programozhatóak. Tapintása kellemes, érezhetően nagyon jó anyagokból készült, felső része sima, oldala pedig mintázott gumi, kellemesen illik a kézbe, nem kell szorítani, finoman tartva se ejtjük el. A két nagy gomb a rövidebb és a hosszabb ujjúak számára is könnyen kattintható, a többi pedig valami egészen elképesztő módon olyan helyre került, hogy szinte lehetetlen véletlenül megnyomogatni őket, de ha kellenek, akkor ott vannak azonnal. Nem kicsi, nem nagy, se az egér, se a rajta lévő 11 gomb, görgője gombnyomásra lesz recegősből szabadon pörgő, kábele pamutborítású, cipőfűzős.
Az egér a kábeles kialakításának köszönhetően villámgyors, 1 milliszekundumos lekérdezési sebességre képes, érzékelőjének DPI felbontása pedig játék közben léptethető. 200-tól egészen 12000-ig válthatjuk az értékeket lépcsőzetesen, ha finom mozgásra van szükség, vagy ha rohanni kell, csak üssünk néhányat a hüvelykujjunkhoz helyezett célkereszt mintájú gombra, és már váltott is a kicsike. Az optika ráadásul a Logitech letölthető segédprogramjával asztalunk felületére szabható, bár az igazi gamerek egérpadon nyomják, nem erezett tölgyfán.
Régen volt egy nagyon klassz vezeték nélküli egerem, természetesen Logitech az is. Sokáig elemmel játszottam vele, majd miután mindig meguntam, hogy egy köteg pénzt költök Duracellre, vettem hozzá feltölthető akksikat. Ezek a ceruzaelemnél kétszer nehezebbek voltak, na akkor jöttem rá, hogy mennyit számít az egér súlya, nagyon sokáig tartott, míg emelve, meg rántva újra könnyen szórhattam a heccsatokat. Mint minden játékos egér, a G502 is súlyozható, egy külön kis tárolóban kapunk hozzá 5 darab 3,6 grammos fémet, melyek beszerelésével nem csak az eszköz súlyát, de súlypontját is magunk állíthatjuk be. Ez utóbbit viszont csak a horizontálisan, a talp részen, a súlyokat vertikálisan az egér nem nyeli el, ami mondjuk a profiknak kis csalódás lehet. Apró, de jó hír viszont, hogy a hátán lévő G betű világítása kikapcsolható, a logó enélkül olyan lenne, mint egy deréktetkó egy szép lányon. Kiábrándító.
Ha most keresnék játékos billentyűzetet és egeret, akkor a kettő közül csak az utóbbit venném meg. De azt biztos. A Logitech G19s bár egy nagyon jó gamer billentyűzet, a 63 ezer forintos ár annyira elképzelhetetlenül magas, hogy azt csak versenyszinten érdemes kifizetni. Otthoni játékra valószínűleg a 19 ezerbe kerülő G105-öst választanám, kicsit véznább a nagytestvérnél, és nincs képernyője se, mondjuk csak egyet nézek, a legnagyobbat. Egérből viszont simán megvenném a G502-t, aztán hörögném a nevét, 25 ezer forint nem kevés pénz, de kész vagyok megfizetni a következő 5 évre, vagy még többre.
Kapcsolódó cikkek
És jött az áttörés rá 1 hónapra, rászántam magam hogy vegyek egy A4 -Tech X7 -est 8 ezerért, mondom az nem is sok pénz meg végre lesz egy értelmes egerem (meg vettem mellé egy egérpadot is) és ahogy kipróbáltam ég és föld volt a különbség a kettő között. CsGO -ban legalább is nagyon éreztem a differenciát és akkor tudtam hogy egy egérért lehet soknak tűnik, de ez megérte. Kényelmes, jó a tapintása, pontos. Ezek után már nem is akarok egy irodai egérrel játszani.
Ez után úgy döntöttem, hogy veszek egy „gamer” kategóriás egeret, és billentyűzetet. De nem ilyen nagyon drágát, mint ami a cikkben van, hanem amolyan olcsóbb, belépő szintűt. Hát kérem, nekem ismét ég és föld volt a különbség. Sokkal jobb volt még a már említett, korábbi Logitech-nél is.
Az ilyen drága, „gamer” bill.+egér témákban rendszeresen felbukkannak olyanok, akik szerint ezek csak parasztvakítások, és szinte semmivel nem tudnak többet egy mezei gazdaságos ízű egérnél, mert szerintük szinte semmi különbség nincs. Szerintem azonban az ilyen igazi gamer cuccok esetében van különbség, nem is kevés, csak vannak, akik nem érzik a különbséget.
Ezzel kapcsolatban javaslom ennek a téma összefoglalóját olvasgatni:
http://prohardver.hu/tema/milyen_egeret_valasszak/hsz_1-50.html
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyanok, amelyek silány termékek, nem igazi gamer eszközök, csak azt mondják rá, hogy „HC Gamer” cucc. Ugyanígy a túlárazottság is befigyel sok esetben. Szerintem mindenkinek más eszköz az, ami igényeinek, ízlésének megfelelő, és mindenkinek más a kényelmes, és a kézre álló, és ami még a pénztárcájának is megfelelő.
Van egy konstans csuklómozdulatom, ahhoz hozzáigazítom a játékban a sensitivityt és kész is.
Én azt vallom, hogy nem az számít, hogy súlyozható-e az egér, mekkora a max felbontása vagy a szivárvány minden színében világít-e. Hanem hogy mennyire kényelmes-e. Ugyanis mehet a kukába az 50000 forintos egér is, ha kényelmetlen és kiesik a kezemből.
A legtöbbjük farnehéz, ami baromira idegesítő, mert ha nem fogom meg erősen, akkor hátrabillen a segge és nem lehet stabilan megfogni. Többek közt ezért nem is értem a súlyozást, ki az aki azt akarja, hogy kiessen a kezéből a patkánya? Parasztvakítás...
Szerintem nem kell több.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.